A figyelmeztető üzenet

„És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.” (Lukács 17:26–27)

Az Úr, Izrael Istene féltve őrzi saját becsületét. Akkor, kérdezem én, hogy tekint e világ lakóira, akik az ő házában élnek, és bőkezű kincstárából táplálja és öltözteti őket, de akik mindezt még csak meg sem köszönik neki? Tudomást sem vesznek az ő jóságáról. Olyanok, mint az ősi világ lakói, akik azért vesztek el, mert folyamatosan szembefordultak Teremtőjükkel.
Az ősi nemzedékről ezt olvassuk: „És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz… Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme, elvesztem őket a földdel egyben.” (1Mózes 6:5, 13)
Isten előre figyelmeztette a régi világ lakóit, mit kíván tenni, hogy meg akarta tisztítani a földet a tisztátalanságától. Ők azonban kinevették, és babonás jóslatként gondoltak rá. Gúnyolódtak Noé figyelmeztetésén a közelgő özönvízről. Amikor Krisztus a földön járt, figyelmeztetett arra, hogy mi sújt majd le Jeruzsálemre, mert az ott élők elutasították az igazságot, és megvetették az Isten által küldött üzeneteket. Azonban az ő figyelmeztetését sem hallgatták meg.
Az Úr a követei által figyelmeztető üzeneteket küldött nekünk, és kijelentette, hogy mindennek a vége közel van. Néhányan hallgatnak majd ezekre a figyelmeztetésekre, de a nagy többség figyelmen kívül hagyja.
Így lesz ez Krisztus eljövetele idején is. A földműveseket, kereskedőket, ügyvédeket, iparosokat teljesen leköti az üzleti élet, és az Úr napja olyan váratlanul éri őket, mintha csapdába lépnének.
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-e vagy éjfélkor vagy kakasszókor vagy reggel? Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk 13:35–37) – Manuscript 161, 1897.

Isten mit mutatott meg időről időre Ellen White-nak? - Boldog otthon, 428. o.