2025. november 27., csütörtök
A késői eső
„Kérjetek esőt az Úrtól az utolsó eső idején, és az Úr fényes felhőket fog csinálni, és esőzáport ad nekik, mindenkinek, aki füvet vet a mezőn.” (Zakariás 10:1)
Mennyei Atyánk nem várja el tőlünk, amit mi nem tudunk megvalósítani. Ő azt kívánja népétől, hogy komolyan dolgozzon, és valósítsa meg a velük kapcsolatos elvárást. Erőért kell imádkozniuk, erőt kell várniuk, és azt kell kapniuk, hogy felnőhessenek a Krisztus Jézusban élő férfiak és nők teljességére.
Nem minden egyháztag ápolja a személyes istenfélelmet, ezért nem jut el a tudatukig egyéni felelősségük. Nem ismerik fel, hogy kiváltságuk és kötelességük elérni a keresztény tökéletesség magas színvonalát. Várjuk-e a késői esőt, bizakodva, reménykedve egy jobb nap után, amikor az egyház mennyei erővel lesz betöltekezve, hogy alkalmassá legyen az elvégzendő munkára? A késői eső nem üdíti fel és eleveníti meg a tétleneket, akik nem élnek az Istentől kapott erővel.
Nagy szükségünk van tiszta, éltető befolyásra, mely táplálja és felpezsdíti a lelki életet. Komolyabb hozzáállásra van szükségünk. Nagyobb buzgósággal kell hirdetnünk a ránk bízott ünnepélyes üzenetet, amit a világ előtt kell feltárnunk – méghozzá olyan intenzitással, ami a hitetleneket is képes megszólítani és elvezetni őket oda, hogy felismerjék: a Magasságos együttműködik velünk, hogy Ő a hatékonyságunk és erőnk forrása. (…)
Isten azért adott nekünk képességeket, hogy az országának építésére használjuk őket. Megkérdezzük magunktól: Miként használom azokat a talentumokat, amelyeket az én Uramtól kaptam? Vajon Istent csak erőtlenül és betegesen szolgáltad? (…)
Minden erődet arra fordítod, hogy az elveszett juhokat visszahozd a nyájba? Ezrek és ezrek élnek tudatlanul, akiket figyelmeztetni kellene. Úgy imádkozzatok Krisztus erejéért, ahogy eddig még sose tettétek. Imádkozzatok Lelkének ihletésért, hogy betöltsön benneteket a vágy: megmenteni azokat, akik elvesznének. Szálljon fel imátok a mennybe: „Isten könyörüljön rajtunk, és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orcáját rajtunk. Hogy megismerjék e földön a te utadat, minden nép közt a te szabadításodat.” (Zsoltárok 67:1–2) – The Review and Herald, 1906. május 17.