Krisztus elérhető a Lelke által

„Jobb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok.” (János 16:7)

Krisztus azt mondta: „Jobb nektek, hogy én elmenjek.” Senki sem részesülhet előnyben a lakhelye vagy a Krisztussal való személyes kapcsolata révén.
A Megváltó lelkileg mindenki számára egyformán elérhető, és ebben az értelemben mindannyiunkhoz közelebb van, mintha nem is ment volna fel a magasba. Most mindenki egyformán részesülhet abban a kegyelemben, hogy szemlélheti Őt, és visszatükrözheti a jellemét. A hit szeme Őt mindig jelenvalónak látja minden jóságos, kegyelmes, megbocsátó, udvarias és szeretetteljes megnyilvánulásában. És ahogy szemléljük, elváltozunk az ő hasonlatosságára.
Lehetetlen, hogy bármelyikünk a saját képességei vagy erőfeszítései által érje el ezt a változást a saját életében. A Szentlélek, a Vigasztaló, akiről Jézus azt mondta, hogy elküldi a világba, Ő változtat meg bennünket Krisztus képmására, és amikor ez megtörténik, úgy tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, mintha tükörben lenne látható. Így annak a jelleme, aki Krisztust szemléli, annyira hasonlítani fog rá, hogy aki őt látja, az Üdvözítő jellemtulajdonságait fedezi fel, amint úgy ragyog benne, mint egy tükörképből. Önmagunk számára észrevétlenül, napról napra változnak meg az útjaink és az akaratunk Jézus útjaira és szándékára, az ő szeretetteljes jellemének hasonlóságára. Így kell felnőnünk hozzá, hogy önkéntelenül is az ő képmását tükrözzük vissza. (…)
Énókh mindig az Urat szemlélte, és az ihletett Ige azt tanítja, hogy „Istennel járt”. Krisztus volt az állandó társa. A világban élt, és minden kötelességét teljesítette a világ iránt, de mindig Jézus befolyása alatt állt. Krisztus jóságos, irgalmas, gyengéd, együttérző, türelmes, szelíd, alázatos és szerető szívű jellemvonásait tükrözte vissza. Krisztussal való kapcsolata napról napra annak képmására formálta őt, akivel oly bensőséges kapcsolatban állt. Napról napra egyre távolabb került a saját terveitől, a gondolat és érzésvilágában Isten útja, a mennyei, az isteni út felé közeledett. A növekedése és közössége az Atyával és a Fiúval folyamatos volt. Ez az igazi megszentelődés. – The Review and Herald, 1912. december 5.

Jézus számára mire mutatott az esküvői szertartás öröme? - Boldog otthon, 423. o.