„Milyeneknek kell lennetek?”

Látván tehát, hogy mindezek fel fognak oldódni, milyen embereknek kell lennetek minden szent beszédben és istenfélelemben, várva és sietve az Isten napjának eljövetelére? (2Péter 3:11–12)

Isten elvárja azoktól, akik Krisztus nevét viselik, hogy a gondolataik, szavaik és tetteik által is Őt képviseljék. A gondolkodásuk legyen tiszta, szóban és cselekedetben pedig váljanak nemessé és emelkedetté, hogy a körülöttük élőket a Megváltó közelébe vonhassák. A hetednapi adventisták különleges értelemben őrökként és a világosság hordozóiként élnek a világban. A menny rájuk bízta a kegyelem utolsó üzenetét a haldokló világ számára. Az életüket az Úr Igéjének csodálatos fénye ragyogja be. Milyen emberekké kell tehát válniuk?
Életüknek a folyamatos lelki növekedésről kell bizonyságot tennie. Azonban tapasztaltam már olyat is, ami megrémített: jellemükben törpévé vált férfiak és nők, akik ismerik ugyan Isten Igéjét, amely tanítja, mit is kell tenniük az üdvösség érdekében, mégis megszenteletlenek és istentelenek. (…)
Isten népe szívében mélyebbre ható kegyelmi munkára van szükség. Kevesebbet kell képzelnünk önmagunkról, és többet Krisztusról. Közel van az idő, amikor mindenkire kiélezett próbatételek várnak. A biblikus meggyőződésünknek össze kell fonódnia mindazzal, amit teszünk és mondunk. Minden üzleti vállalkozást a Mindenható jelenlétének kell áthatnia. (…)
Testvéreim, arra buzdítalak benneteket, hogy készüljetek fel Krisztus dicsőséges eljövetelére. Nap mint nap vessétek ki szívetekből a világ szeretetét. Tapasztaljátok meg, mit jelent vele közösségben élni. Készüljetek fel az ítéletre, hogy amikor Jézus eljön mindazok által csodálva, akik hisznek benne, akkor azok közé tartozzatok, akik nyugodt szívvel találkoznak vele. Azon a napon a megváltottak az Atya és a Fiú dicsőségében ragyognak majd. Az angyalok aranyhárfáikat pengetve köszöntik a királyt és győzelmének trófeáit: azokat, akiket megmosott és megfehérített a Bárány vére. A diadalének felcsendül, és az egész mennyet betölti. Krisztus győzött. Ő megváltottak kíséretében lép be a mennyei udvarokba. Ők tanúskodnak arról, hogy a szenvedései és az áldozata nem volt hiábavaló. – The Review and Herald, 1905. november 23.

Mi szolgálhat a legnagyobb áldásunkra? - Boldog otthon, 417. o.