2025. november 20., csütörtök
Isten adja a növekedést
„Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő kévéit emelve.” (Zsoltárok 126:6)
Ha a szomszédainknak kenyérre lenne szükségük, és nem adnánk nekik, akkor azt gondolnák rólunk, hogy nem vagyunk segítőkészek. Vannak még olyanok, akikhez soha nem jutott el Isten Igéje, hogy gondolkodjanak rajta, vagy megérthessék az üzenetét. Ők az élet kenyerének áldásai nélkül halnak meg, míg a részünkről nem az önzés kifejezése, ha a szent igazságokat megtartjuk magunk számára? (…)
Mennyei Atyánk adja az esőt, a harmatot és a napsütést a növényekre, hogy felüdüljenek, növekedjenek és gyümölcsöt hozzanak. Azonban az embernek is megvan a maga feladata: elő kell készítenie a talajt, és a magokat a földbe kell vetnie, hogy termést hozhasson. Ha csak összetenné a kezét, és azt mondaná:
„Hagyom, hogy a dolgok a maguk útján menjenek, Isten majd megadja a termést. Ő adja a napsütést és az esőt, én pedig nyugodtan pihenhetek”, akkor milyen termés lenne várható? Az embernek együtt kell működnie az Úrral, és ki kell vennie a részét a talaj előkészítéséből, illetve a magvetésből, és Isten az, aki megadja a termést.
Mennyei Atyánk nem a mennyei angyalokat bízta meg azzal, hogy hirdessék az embereknek az üdvösség üzenetét. Ő megnyitotta előttünk az Ige értékes tanításait, és elültette az igazságot a szívünkbe, hogy közvetítsük azok számára, akik sötétségben élnek. Ha valóban megízleltük Isten ígéreteinek értékes ajándékait, akkor ezt a kincset át kell adnunk másoknak is. (…)
Úgy kell munkálkodnunk, mint akikre nagy felelősség nehezedik. Fáradhatatlanul és körültekintő buzgósággal dolgozzunk, és vállaljuk annak a felelősségét, hogy átérezzük a veszélyt, amelyben ismerőseink és barátaink vannak. Úgy kell dolgoznunk, ahogy Krisztus is tette. Úgy mutassuk be az igazságot, miként Jézusban él, hogy ne tapadjon az emberek vére a ruhánkra. Ugyanakkor érezzük teljes Istenre utaltságunkat, és annak tudatában bízzunk benne, hogy semmit sem tehetünk kegyelme és segítő ereje nélkül. Pál ültethet, és Apollós öntözhet, de egyedül Isten adhatja a növekedést. Lássunk neki imádkozó szívvel a munkának, vessük el az igazság értékes magvait, és bízzunk Istenben, hogy Ő megajándékoz a növekedés áldásával. – Manuscript 79, 1886.