Mindenki a felebarátunk

„Nekem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát.” (Efézus 3:8)

Az emberek többségének szívében kevés tisztelet él az igazság és az igaz élet gyakorlása iránt. Mindenütt megtapasztalható az Isten és az Igéje iránt tanúsított hitetlenség. Amíg a világban ezek az állapotok uralkodnak, addig nem szabad bezárkóznunk otthonainkba, és arra gondolnunk, hogy az igazsággal való egyetértés az egyetlen, mi elvárható tőlünk. Krisztus áldozatul adta önmagát a világ bűneiért. Ha kegyelmének gazdagsága él a szívedben, akkor nem őrzöd meg magadnak, miközben az emberek üdvössége a megváltás útjának ismeretétől függ, amelyet te adhatsz át nekik. Lehet, hogy ők nem keresnek meg téged, és nem tárják fel előtted vágyaikat, de sokan megfelelő táplálék híján éheznek, és Krisztus azért halt meg, hogy kegyelmének gazdagságában részesüljenek. Mit teszel annak érdekében, hogy ezek a lelkek elnyerhessék azokat az áldásokat, amelyeket te élvezel?
Szeretnél megismerkedni azokkal, akiknek szükségük van a segítségedre? Kihasználod a lehetőségeidet, kiváltságaidat és képességeidet, hogy lelkeket nyerj Krisztusnak? Mondhatod, hogy nem is vagyok lelkész, és ezért nem hirdethetem az igazságot. Lehet, hogy nem vagy szó szoros értelmében vett lelkész. Lehet, hogy soha nem kapsz elhívást arra, hogy leülj az íróasztalhoz. Ennek ellenére élhetsz Krisztus szolgájaként. Ha odafigyelsz a kínálkozó lehetőségekre, hogy ezt vagy azt a lelket megszólítsd egy-egy szóval, Isten rajtad keresztül fog megnyilatkozni, hogy a szíveket megnyerje önmaga számára. Hints el egy szót itt és egyet ott, ami naggyá teszi a Megváltót az emberek szemében, hogy magasabbrendű és megszentelt célok felé fordulhassanak. – The Review and Herald, 1910. január 6.
A kegyelemben való növekedés abban mérhető, hogy egyre inkább felkészülünk az Úr munkájának végzésére. Krisztus iskolájában megtanuljuk, hogyan imádkozzunk, és miként tegyünk bizonyságot a Mesterről. Felismerve, hogy nincs bölcsességünk és tapasztalatunk, a nagy Tanító irányítása alá helyezzük magunkat, mert ráébredtünk, hogy csak így teljesedhetünk ki Isten szolgálatában. Ekként napról napra egyre jobban megértjük a lelki élet dolgait, és a szorgalmasan elvégzett munka minden egyes napja után alkalmasabbá válunk arra, hogy másokon segítsünk. – The Review and Herald, 1909. április 29.

Karácsony idején mit ne engedjünk meg az ifjúságnak? - Boldog otthon, 402. o.