Emelkedjünk a világ fölé

„Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Korinthus 4:18)

Tanításában Krisztus igyekezett összeegyeztetni az ég és a föld igényeit. (…) Látta, milyen veszély fenyegeti az embereket, hogy túlságosan is megszeretik a világot. Az Atya iránti szeretet helyébe a világ szeretete lép. Ezt a szeretetet csak a mindenható Isten hatalma képes kiszorítani. A földi és ideiglenes dolgok elfordítják az Úrtól az embereket, noha ezek az elérhető előnyök csak egy kis atomot jelentenek az örökkévalósághoz képest. A mennyei vonzerőtől, a romolhatatlan gazdagságtól, békétől, a lélek nemességétől elfordulva az ember a szeretetét értéktelen, kielégíthetetlen dolgokra árasztja; és azáltal, hogy állandóan ezt a világot tartja szem előtt, ehhez fog alkalmazkodni. Elméje, amely képes a felemelkedésre, és kiváltsága, hogy megértse a szentek örökkévaló boldogságát, elfordul a fenség időtlen örökkévalóságától, és hagyja, hogy erői a világ egy kis atomjához láncolják rabszolgaként. Csak megalázza és eltörpíti őt a világi dolgokhoz való hűség.
Jézus azért jött, hogy megváltoztassa a dolgok rendjét, és helyrehozza ezt az elterjedt bajt. Ő Isten hangjaként emeli fel figyelmeztető, dorgáló és könyörgő hangját, igyekezve megtörni az embereket megbabonázó, leigázó és rabul ejtő varázst. Ő azt mondja: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Máté 16:26)
Isten azt szeretné, ha a világ fölé emelkednénk. Jézus, a világ Megváltója elénk teszi az örök örökséget, a halhatatlan gazdagságot. Kimozdítja a világot a dicsekvő felsőbbrendűség pozíciójából, és oda viszi, ahol lennie kell: a lelki és örök világnak alávetve. (…)
Krisztus áldozatul adta magát a világért. Örömmel adta saját életét váltságdíjként egy hitehagyott világért, és nem akarja, hogy önzés és világiasság férkőzzön be követői szívébe. Isten Igéje kifejezetten tiltja a világhoz való alkalmazkodást. Az Úr választottjainak éppen olyannak kell lenniük, amilyennek Ő szánta őket, és amilyennek az apostol kijelenti: mint akik „látványosságai lettek a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (1Korinthus 4:9). – The Review and Herald, 1897. február 2.

Mi rögzül a gyermekek elméjében, és mi formálja a jellemüket? - Boldog otthon, 387. o.