2025. október 27., hétfő
Te miket szeretsz?
„Annakokáért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kolossé 3:1–2)
Lehetnek nagy várakozásaink az élet dolgait illetően, ámde csalódnunk kell, mert azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek szétfoszlanak. Itt viszont egy „romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökség [vár], amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1Péter 1:4). Azt akarjuk, hogy gondolataink a maradandó dolgokra irányuljanak, nem pedig azokra, amik a használat során elenyésznek. (…)
Amikor Krisztus eljött a világra, látta, hogy az emberek kihagyták a számításaikból a jövőt, az örök életet. Ő azért jött, hogy ezt az életet bemutassa nekünk, azt látva arra késztessen bennünket, hogy megváltoztassuk a világ dolgaihoz a viszonyunkat, szeretetünk a fenti dolgokra irányuljon, és ne a földiekre, amelyek oly hamar elmúlnak. Az árnyékot, amit Sátán a lelkünk és Isten közé gördített, Krisztus igyekszik elhárítani, hogy kitisztuljon az Atyára és az örökkévalóságra való látásunk. Noha nem nézi le ezt a világot, de a megfelelő alárendelt helyzetbe állítja. És aztán az örökkévalóság dolgait a maguk viszonylagos jelentőségével hozza elénk, hogy a hit szemét a láthatatlanra szegezhessük. A világi érdekeltségű dolgoknak van erejük arra, hogy lekössék a gondolatainkat és a szeretetünket, és fontos, hogy folyamatosan arra neveljük és eddzük az elménket, hogy az örökkévaló dolgoknál időzzünk. Ez boldogtalanná tesz minket? Nehézséget fog okozni itt? Nem, tényleg nem. Minél többet viszünk bele Isten Lelkéből, minél többet kegyelméből a mindennapi tapasztalatainkba, annál kevesebb lesz a súrlódás, annál boldogabbak leszünk, és annál többet fogunk másoknak is átadni belőle. – The Review and Herald, 1892. március 8.
Isten nem azt tervezi, hogy legyűrjön minket az örökkévalóság, és alkalmatlanná tegyen életünk kötelességeinek végzésére, Ő ezt soha nem fogja megtenni, ha hozzászoktatjuk magunkat, hogy az örökkévalóság témáinál időzzünk, és elvegyítsük őket a kötelességeinkkel. Az örökkévaló valóságok szemlélése nem fog alkalmatlanná tenni az élet kötelességeire. Az élet minden hasznos elfoglaltsága és tevékenysége úgy táruljon fel előttünk, mintha az ígéret megszentelt szivárványával lenne körülfogva. – The Review and Herald, 1897. február 2.