Emlékkő Isten előtt

„A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.” (Apostolok cselekedetei 10:4)

Csodálatos kegyelem, ha valaki már ebben az életben olyan elismerést kap Istentől, mint Kornélius. És mi volt a jóváhagyás alapja? „A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe.”
Önmagában sem az imádságnak, sem az jótékonykodásnak nincs olyan érdeme, ami az Úr figyelmébe tudná ajánlani a bűnöst: egyedül Krisztus kegyelme, az engesztelő áldozata által, képes megújítani a szívet, és az Atya előtt elfogadhatóvá tenni a szolgálatunkat. Ez a kegyelem mozdult meg Kornélius szívében. Krisztus Szentlelke szólt a lelkéhez; Jézus vonzotta őt, és ő engedett a vonzásnak. Nem sürgette vagy kényszerítette ki belőle az imádságot és az alamizsnát; ez nem olyan ár volt, amit a mennyország bebiztosítása érdekében akart fizetni, hanem az Isten iránti szeretet és hála gyümölcse volt.
Az ilyen őszinte szívből fakadó ima tömjénként száll az Úr elé; és az ügyéért való felajánlások és a rászorulóknak és szenvedőknek szánt ajándékok olyan áldozatot jelentenek, amely jólesik neki. Így a filippi testvérek adományairól, akik Pál apostol szükségletein segítettek, mikor Rómában raboskodott, azt mondja az Írás, hogy „kedves, jó illat, kellemes, tetsző áldozat az Istennek” (Filippi 4:18).
Szorosan összekapcsolódik az imádság és az jótékonyság: ez az Isten és embertársaink iránti szeretetünk kifejezése. A mennyei törvény két nagy alapelvének megvalósulása: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből”, és „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Márk 12:30–31). Így, bár ajándékaink nem ajánlhatnak minket a menny figyelmébe, és nem érdemelhetjük ki jóindulatát, mégis annak bizonyítékai, hogy elnyertük Krisztus kegyelmét. Ezek a szeretetről tett vallomásunk őszinteségének próbája. – The Review and Herald, 1893. május 9.
Azokat az áldozatokat, melyek a szeretetből való önmegtagadás gyümölcsei, az Isten által Kornéliushoz intézett szavak képviselik: „A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.” (Apostolok cselekedetei 10:4) Ki ne vágyna ilyen emlékeztetőkre-tettekre, amelyek úgy beszélnek Isten előtt, mint az ember nevében szóló hang, frissen és jó illatúan tartva nevünket a mennyei szentélyben? – The Review and Herald, 1893. május 16.

Mivé válik az, aki hitetlenekkel, kételkedőkkel barátkozik? - Boldog otthon, 384. o.