Isten terve a munkája támogatására

„A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Példabeszédek 11:25)

Az evangélium hirdetését az Úr a népe odaszánt képességeitől, önkéntes ajándékaitól és felajánlásaitól tette függővé. Miközben embereket hívott el az Ige hirdetésére, az egész gyülekezet kiváltságává tette, hogy részt vegyen a munkában azáltal, hogy eszközeiből hozzájárul annak támogatásához. És arra is felszólította őket, hogy mint képviselői gondoskodjanak a szegényekről. Az Úr minden jövedelmünkből a tizedet sajátjaként követeli, hogy azt kizárólag azoknak a támogatására fordítsuk, akik az evangélium hirdetésére adják magukat. Ezenkívül pedig ajándékokat és felajánlásokat kér tőlünk ügye érdekében, valamint a szegények szükségleteinek ellátására. (…)
A Mindenható folyamatosan osztogatja áldásait és kegyelmét az embereknek. Ha megvonná ezeket az ajándékokat, akkor elpusztulnánk. Ő minden pillanatban emberi családját tartja szem előtt. „Felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Máté 5:45) Ő ad nekünk „mennyből esőt és termő időket…, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Apostolok cselekedetei 14:17). Isten ad erőt az embereknek a gazdagság megszerzéséhez. Tőle származik a gyors, élénk gondolkodás, a tervezés és a kivitelezés képessége. Ő áld meg egészséggel, és utat nyit előttünk, hogy eszközökhöz jussunk erőnk körültekintő felhasználásával. És Ő ezt mondja nekünk: „A pénz egy része, aminek megszerzését lehetővé tettem számotokra, az enyém. Vigyétek be a pénztárba tizedek, adományok és felajánlások formájában, hogy legyen étel az én házamban, és legyen miből fenntartani azokat, akik az én kegyelmem evangéliumát viszik el a világba.”
Isten az ember együttműködése nélkül is folytathatta volna munkáját e világban, és gondoskodhatott volna a szegényekről. Nemcsak azért kéri szolgálatunkat és ajándékainkat, hogy így nyilvánítsuk ki szeretetünket iránta és embertársaink iránt, hanem azért is, mert a mások javára végzett szolgálat és áldozatvállalás erősíti a jótékony lelkületet az adakozó szívében, szorosabban összekötve bennünket azzal, aki gazdag volt, de a mi kedvünkért szegénnyé lett, hogy mi az ő szegénysége által legyünk gazdagok. És csak ekkor fejlődik a jellemünk olyanná, mint az övé, ha így utánozzuk a Megváltó példáját. – The Review and Herald, 1893. május 9.

Hogyan lehetnénk sokkal boldogabbak és értékesebbek? - Boldog otthon, 379. o.