2025. október 19., vasárnap
Mindig emlékezzünk felsőbb elhívásunkra!
„Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.” (2Péter 1:12)
Bármilyen régóta is járunk az örök élet útján, sokszor idézzük fel mennyei Atyánk irántunk való irgalmasságát, és merítsünk reményt és bátorságot Igéjének ígéreteiből. Péter felismerte az állandó éberség értékét a keresztény életben, és a Szentlélek késztetését érezte arra, hogy a mindennapi életben tanúsított nagyfokú óvatosság fontosságáról írjon sürgetőleg a hívőknek. (…)
„Mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre.” Ó, ha csak azokat a dolgokat tartanánk szem előtt, amelyek örökkévaló jólétünkre vonatkoznak, nem keverednénk bele ostobaságokba vagy üres fecsegésekbe! Előttünk áll az életfeladatunk. Nekünk kell szorgalmasan gondoskodnunk arról, hogy biztos legyen az elhívásunk és kiválasztottságunk, azáltal, hogy odafigyelünk az Isten szent Igéjébe belefoglalt világos útmutatásra. (…)
Sok rossz dolog mellett észrevétlenül elsiklunk, holott istenfélő beszélgetéssel példát mutathatnánk a helyes cselekedetekről, ami állandó dorgálás lehetne a gonoszok számára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a példánk alapján úgy tűnjön, hogy jóváhagyjuk a rossz cselekedeteket. Van mennyország, amit el kell nyerni, és pokol, amit el kell kerülni. A hívők nagy gyülekezeteiben nagy veszély van arra, hogy lesüllyed a mérték. Ahol sokan összegyűlnek, ott egyesek hajlamosabbak gondatlanságra és közömbösségre, mintha elszigetelten, egyedül lennének. De még kedvezőtlen körülmények között is figyelhetünk az imádságra, és olyan példát mutathatunk az istenfélő beszélgetésben, amely erőteljes bizonyságtétel lesz az igazak számára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy beszélünk, hogy azzal elkedvetlenítjük zarándoktársainkat a keresztény úton. Krisztus azért adta életét, hogy mi vele együtt élhessünk dicsőségben. Az örökkévalóságon keresztül fogja viselni a kegyetlen szögek nyomát a kezén, amikkel a golgotai keresztre szegezték. (…)
Mi most a jövőre, az örök életre készülünk; és hamarosan, ha hűségesek vagyunk, látni fogjuk, amint Istenünk városának kapui csillogó zsanérjaikon kinyílnak, hogy az igazságot megtartó nép beléphessen örök örökségébe. – Manuscript 23, 1910.