Éljünk az aranyszabály szerint

„Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.” (Lukács 6:37)

Minden keresztény kötelessége világosan körvonalazódik ezekben a szavakban: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik. Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” (Lukács 6:37–38, 31) Jól tesszük, ha ápoljuk magunkban ezeket az elveket.
Akik maguk is vétkesek Isten ellen, ne tagadják meg a megbocsátást a bűnbánó bűnöstől. Ahogy ők bánnak egy olyan embertársukkal, aki rosszat tett lélekben vagy tettleg, és utólag megbánta, úgy fog az Úr is bánni velük jellemhibáik miatt. Aki nem tanúsít irgalmat embertársa felé, nem számíthat arra, hogy majd Isten irgalmassága megvédi őt. Ő is attól az irgalmasságtól függ, amellyel az Atya meghagyta neki, hogy igyekezzen minden olyan üdvözületlen lelket megtéríteni, aki a befolyási körébe kerül. Ha nem hajlandó ezt a mennyei kegyelmet gyakorolni, akkor ő maga fogja mulasztása következményét elszenvedni. (…)
Ne feledjük, hogy mindenki követ el hibákat; még a sokéves tapasztalattal rendelkező férfiak és nők is tévednek néha. De a menny nem veti el őket hibáik miatt: Ádám minden tévedő fiának és lányának megadja az újabb próba kiváltságát. Jézus valódi követője krisztusi lelkületet tanúsít tévelygő testvére iránt. Ahelyett, hogy elítélően szólna, jól emlékszik ezekre a szavakra: „Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól, és sok bűnt elfedez.” (Jakab 5:20)
Az egyház harcos embereinek mindig szükségük lesz a bűn következményeiből való helyreállításra. Aki egy bizonyos tekintetben felsőbbrendű a másiknál, az más tekintetben alárendeltje annak. Mindenki ki van téve a kísértésnek, és szüksége van testvéri érdeklődésre és együttérzésre. Az egyik leghatékonyabb eszköz a jellem tökéletességének elérésére az irgalmasság gyakorlása az egymással való mindennapi kapcsolatainkban, mert csak azok lehetnek igazán irgalmasak, akik Krisztussal együtt járnak. – The Signs of the Times, 1902. május 21.

Mit okoznak a bánatos és lehangolt keresztények? - Boldog otthon, 364. o.