Az ő szeme fénye

„Mert így szól a seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt,
az ő szeme fényét bántja.” (Zakariás 2:8)

Bármennyire gyenge és gyarló Krisztus egyháza, az egyetlen a földön, amire Ő a legtöbb figyelmet fordítja. Az Úrnak van egy népe, egy kiválasztott népe: az ő egyháza, mely az övé, saját erődje ebben a bűntől sújtott, lázadó világban. – Testimonies to Ministers and Gospel Workers, 15–16. o.

Az egyház Isten tulajdona, és az Úr állandóan gondol rá, amint a világban áll Sátán kísértéseinek kitéve. Krisztus soha nem felejtette el megaláztatásának napjait. Miután Jézus eltávozott megalázásának színhelyéről, semmit sem vesztett emberségéből. Ugyanaz a gyengéd, szánakozó szeretet él benne, és mindig megérinti az emberi szenvedés. Mindig szem előtt tartja, hogy Ő a fájdalmak férfija volt, aki ismeri a fájdalmat. Nem feledkezik meg őt képviselő népéről, mely az ő elnyomott törvényének fenntartásán fáradozik. Jól tudja, hogy őket is gyűlöli az őt gyűlölő világ. Bár Jézus Krisztus visszament a mennybe, még mindig élő lánc köti híveit végtelen szeretetével a saját szívéhez. Az együttérzés lánca köti szorosan oda a legalacsonyabbakat és leggyengébbeket a szívéhez. Soha nem felejti el, hogy Ő a mi képviselőnk, aki a jellemünket viseli.
Jézus látja igazi egyházát a földön, melynek legfőbb törekvése, hogy együttműködjön vele a lelkek megmentésének nagyszerű munkájában. Hallja bűnbánattal és erővel elmondott imáikat, és a Mindenhatóság nem tud ellenállni Krisztus testének bármelyik megpróbált, megkísértett tagjának megváltásáért szóló könyörgésüknek. Jézus örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Milyen áldásokban nem részesülhet Megváltónk által az igaz hívő? Az egyház, mely hamarosan a legsúlyosabb összecsapásokat éli meg, az Isten számára legkedvesebb tárgy lesz a földön.
A gonosz szövetség lentről jövő erővel fog mozgósítani, és Sátán minden lehetséges gyalázatot rázúdít a kiválasztottakra, akiket nem képes ördögi kitalációival és hazugságaival megtéveszteni, sem rászedni. De „fejedelemmé és megtartóvá…” (Apostolok cselekedetei 5:31) emelik fel Krisztust, a mi képviselőnket és fejünket, és vajon Ő bezárja-e a szívét, visszavonja-e a kezét, vagy meghamisítja-e az ígéretét? Nem, Ő soha, de soha! – Testimonies to Ministers and Gospel Workers, 19–20. o.

Mivé alakítja az otthont a kölcsönös kedvesség és türelem? - Boldog otthon, 356. o.