A felhők elvonulnak

A bánat jön-megy: ez az ember sorsa; nem lenne szabad arra törekednünk, hogy felnagyítsuk, hanem inkább a derűs és kellemes dolgokon kellene elidőznünk. Amikor a tél jégtakaróval vonja be a földet, ne hagyjuk, hogy örömünk a virágokkal és a patakokkal együtt megfagyjon, és ne bánkódjunk folyton a felhős napok és a fagyos szelek miatt. Másfelől képzeletben már előreszaladunk a közelgő nyárhoz, annak melege, élete és szépsége felé. Közben élvezzük a bőrünket simogató napsugarakat, és a hideg és a hó ellenére is sok vigaszt találunk, míg várjuk, hogy a természet újra magára öltse az öröm friss, ragyogó ruháit.Éppen most felhő fogta el szemünk elől a nap ragyogó sugarait, és árnyékba kerültünk. Vajon most akkor emiatt bánkódnunk és bosszankodnunk kellene, és minden mást elfelejteni, ami fényes és szép körülöttünk? Dehogy. Feledkezzünk meg a felhőről, és emlékeztessük magunkat, hogy nem tűnt el a nap, hanem csak egy pillanatra takarta el arcát, hogy aztán újra nagyobb fényességgel ragyogjon fel, és becsüljük meg jobban, és élvezzük, mintha soha nem is rejtőzött volna el.Nem tetszene Istennek, ha csüggedten és komoran élnénk le az életünket, minden bajt felnagyítva, amivel csak találkozunk. Ezzel nemcsak magunkat tesszük szerencsétlenné, hanem a körülöttünk élők boldogságát is elhomályosítjuk. Nem szabad keresnünk és az élettapasztalatunkban rejtőző sötét árnyakon időznünk, hanem inkább ki kell nyitnunk a szemünket, és fel kell ébresztenünk az érzékeinket, hogy meglássuk és értékeljük a minket körülvevő sok-sok áldást, ami nemcsak hálássá, hanem nagyon is boldoggá kell, hogy tegyen bennünket.Az Úr akarata szerint való, hogy vidámak legyünk. Azt szeretné, ha megnyitnánk a szívünket a mennyei napsugarak előtt; azt szeretné, ha lelkünket meglágyítaná szeretete és jósága, amely a saját életünkben és a minket körülvevő természet dolgaiban is megmutatkozik. Szavaink és tetteink jó vagy rossz hatással vannak azokra, akik kapcsolatba kerülnek velünk. Öntudatlanul árad illat a jellemünkből a minket körülvevő erkölcsi légkörre, vagy pedig gondolatokkal, szavakkal és tettekkel mérgezzük ezt az atmoszférát, ami ránk is káros hatással van. – The Sanitarium Patients at Goguac Lake, 23–24. o.

Hogyan tekints a jellemedre? - Boldog otthon, 341. o.