A hit próbája

Mikor kedvezőtlen körülmények közé kerülünk, mikor természetes érzelmeink felkavarodnak, és teret akarunk engedni nekik, akkor ez próbára teszi a hitünket: ilyenkor Krisztus szelídségét és kedvességét kell bemutatnunk. Egyetlen szóval sem szabad hangot adnunk természet szerinti szívbeli érzéseinknek. „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jakab 3:2), vagyis az egész embert. Azt akarjuk, hogy Jézus irányítson minket. Nem a saját utunkat akarjuk. Hallottam, hogy egyesek a rossz útra hivatkoznak mentségként: „Tudod, hogy ilyen a temperamentumom, ez az én hajlamom, amit a szüleimtől örököltem.” Igen; és ők ezt ápolták, erre nevelték magukat, és minden hibás tettüket ezzel mentegették. Ahelyett, hogy engednének a kísértésnek, a végtelen Hatalom karjába kellene kapaszkodniuk, mondván: „Úgy megyek Istenhez, ahogy vagyok, és Krisztushoz könyörgök, hogy adjon győzelmet nekem. A győzteseknél is győztesebb leszek őáltala, aki szeretett engem.”Hogy megértsd, milyen nagy Jézus szeretete irántad, nézz a Golgotára. Ekkor megismerhetsz valamicskét e szeretet mélységéből, szélességéből és magasságából, és megláthatsz valamit Isten és az Úr Jézus Krisztus alázatos lehajlásából, amint lépésről lépésre ereszkedett le a megaláztatások völgyébe a Megváltó. Nem alacsonyodott le a bűnhöz, a besározódáshoz, hanem kiállt a világba harcolni Sátánnal és a seregével, hogy itt nyerje meg nekünk a halhatatlan örökséget, egy olyan örökséget, mely soha nem válik köddé.Miután fölment a magasba, és foglyokat vitt magával, ajándékokat adott az embereknek: a harcot itt hagyta a kezünkben – de nem szabad saját erőnkből harcolnunk, mert biztosan elbuknánk, ha megpróbálnánk. Krisztus most is ott van az Atyával, hogy segítségül hívja a láthatatlan intelligenciákat. Mire van szükségünk? A hit egyszerűségére, Krisztus szelídségére és alázatára. Aztán már egészen a mennyei Úrban fogunk bízni, és Ő a jobb kezünknél lesz, hogy megsegítsen bennünket. – The Review and Herald, 1892. március 8.

Sok esetben mit nem ismernek fel a gyermekek? - Boldog otthon, 335. o.