Szemben az árral

Amikor azt olvassuk, hogy sokan akarnak majd bemenni [a szoros kapun], de nem tudnak, akkor meg szeretnénk érteni, mit is kell tennünk, hogy sikerüljön nekünk. Számunkra ez egy gyászos kijelentés, hogy vannak, akik nem tudnak majd bemenni a szoros kapun, mivel ők csak igyekeznek áthaladni, de nem törekednek rá. Világunkban bűn és gonoszság uralkodik, és mi tudni akarjuk, mit kell tennünk, hogy elnyerjük az élet örökségét. Egyikünk se engedheti meg magának, hogy lemaradjon a győztes előtt álló nagy jutalomról. Tudni akarjuk, hogy a megtett lépések a föld helyett a mennybe visznek-e.Óriási és ünnepélyes felelősség hárul ránk, akik valljuk: engedelmesek vagyunk Isten parancsolatainak, hogy megmutassuk a körülöttünk lévő világnak: lépteinket a menny felé irányítjuk. És miközben előretörünk a mindenkit elsodró árral szemben, tudnunk kell, hogy mi felé kell törekednünk. Nyomuljunk a Krisztus Jézusban való magas elhívásunk jutalmának jeléért. Nem maradhatunk meg kedvetlen, tétlen ellenállásban, mert eközben nem nyerhetjük el a díjat. Fel kell nőnünk a Krisztus Jézusban való teljes férfivá és nővé válásig, így drága templommá leszünk az Úr számára. Ő mondja: „Én bennük lakozom, és bennük járok, és én leszek az ő Istenük, és ők az én népem lesznek.” (2Korinthus 6:16)
Amit mi akarunk, az az Isten Szentlelke a lelkünkben. Azt szeretnénk, hogy arcunk állandóan a menny felé forduljon. És mikor látjuk, hogy a bennünk lévő bűn egyeduralomra tör, akkor kell küzdenünk. A könyörülő Megváltó ott áll melletted, hogy segítsen. Ő minden angyalt elküldene a dicsőségből, míg te a bűn legyőzéséért küzdesz, hogy ne győzhessen le Sátán. Krisztus magára vette az emberi természetet, hogy egészen közel jöhessen az emberhez a körülvevő, szorongató kísértésben. A szánakozó Megváltó pontosan tudja, hogy segítsen nekünk minden törekvésünkben. – Manuscript 5, 1886.

Mire taníthatjuk a gyermekeket egy persely elhelyezésével a lakásban? - Boldog otthon, 328. o.