Az életút veszélyei

Ebben az időszakban az életútjait leginkább olyan veszélyek szegélyezik, amelyek leírására nem találok megfelelő szavakat. A megszentelt elvek ösvényéről való egyetlen letérésnél már Sátán előnyhöz jut, és ő egyre messzebb vezet, mind távolabb és távolabb a helyes és igaz úttól. (…)Egyetlen élő lélek sincs biztonságban az ördög kísértéseitől, legyen fiatal vagy idős, és azok, akik a szentségtelen emberekhez való kötődést választják, átveszik az ő szellemiségüket, és hozzájuk hasonló gyümölcsöket teremnek. Az egyedüli biztonság bármelyikünk számára az, ha alázatosan járunk Istennel, ha oda megyünk, ahová a Mester mutatja az utat. (…)Szüntelenül imádkozzunk. Vágyakozzon a szívünk Isten után. A szív naponta, óránként menjen imádkozni, hinni, bízni, ragaszkodni az ígérethez és azt mondani, mint Jákób: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.” (1Mózes 32:26) „Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, ó, Isten, nem ingadoztak lábaim” a buktatókon, amelyeket más emberek ástak a lábamnak.A lelkiismeret egyetlen biztosítékának elvágása, annak elmulasztása, amit az Úr kijelölt, csak egy lépés a rossz elvek útján gyakran már az élet és a tettek teljes megváltozásához vezet. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha arra haladunk, amerre Krisztus visz az úton. Az ösvény egyre világosabbá, világosabbá és világosabbá válik, egészen a tökéletes délig.Az ember dolga, hogy Istennel együttműködve munkálkodjon. Egyedül még a látszólag legbiztonságosabb úton is megcsúszik a lába. Egyetlen lépést se tudunk pusztán emberi bölcsességgel biztonságosan megtenni. Ha félelem nélkül akarunk menni, tudnunk kell, hogy Jézus Krisztus keze szilárdan fogja a kezünket. És erről csak úgy bizonyosodhatunk meg, ha az élő Isten Igéjét kutatjuk. (…)Az Úr azt kívánja, hogy az emberek érezzék a tőle való függésüket, és bízzanak abban a kézben, mely mindvégig képes megmenteni, abban a szívben, mely a szenvedő emberiség könyörgéseire válaszolva lüktet. Nem szabad emberekben bíznunk, és nem szabad másokat jobbkezünkké tennünk. Bizalmunkat egy olyan kézbe helyezzük, mely élettől meleg, és egy szívbe, mely a gyámoltalanok iránti szeretettől lüktet. – Letter 71, 1898.

Keresztény kötelességünknek mivel kell összhangba kerülnie? - Boldog otthon, 322. o.