Győzelem Jézus hatalmas nevében

Krisztusra legnagyobb gyengesége idején támadtak a legádázabb kísértések. Sátán úgy gondolta, hogy ő fog győzni. Ezzel a politikával aratott győzelmet az ember felett is. Amikor az erő elfogyott, az akaraterő meggyengült, és a hit megszűnt Istenben nyugodni, akkor győztek azok, akik sokáig és hősiesen kiálltak az igazuk mellett. Mózes addigra kimerült Izrael negyvenéves vándorlásában, mikor a hite egy pillanatra elengedte a végtelen erőbe kapaszkodást. Ő pont az ígéret földjének határán bukott el. Így járt Illés is, aki tántoríthatatlanul állt Akháb király előtt, és szembefordult Izrael egész népével, élén Baál négyszázötven prófétájával. A Kármelen töltött szörnyű nap után, alig, hogy a hamis prófétákat megölték, és a nép kinyilvánította hűségét Istenhez, a próféta már az életéért menekült a bálványimádó Jézabel fenyegetései elől. Sátánekkor kihasználta az emberiség gyengeségét. (…)Amikor valakit felhők vesznek körül, körülményei megzavarják, esetleg szegénység vagy nyomor sújtja, olyankor az ördög mindig készen áll megkísérteni és bosszantani. Ő a jellemünk gyenge pontjain támad. Megpróbálja megrendíteni az Istenbe vetett bizalmunkat, aki megengedi, hogy ilyen legyen a helyzet. Megkísért minket, hogy ne bízzunk az Úrban, és megkérdőjelezzük szeretetét. Gyakran úgy jön hozzánk a kísértő, ahogy Krisztushoz ment, gyengeségünket és gyarlóságainkat hozva elénk. Azt reméli, hogy elkedvetleníti a lelket, és megtöri az Istenbe vetett bizalmát. Ekkor már egészen biztos áldozatában. Ha úgy állnánk vele szembe, mint Jézus, sok vereségtől megmenekülnénk. Azzal, hogy az ellenséggel alkudozunk, előnyt adunk neki. (…)Jézus az Istenbe vetett engedelmesség és hit által vívta ki a győzelmét, és az apostol szavaival arra int minket: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7) Nem tudjuk megmenteni magunkat a kísértő hatalmától: ő egyszer már legyőzte az emberiséget, és ha a magunk erejéből próbálunk helytállni, akkor az ő eszközeinek áldozatává válunk; de „erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen”. Sátán reszket, és a leggyengébb lélek elől is elmenekül, aki ehhez a hatalmas névhez fordul menedékért. – Manuscript 915, 1908.

Mit ne tekintsünk erénynek? - Boldog otthon, 320. o.