Soha ne fogadd el Sátán kihívásait

Mindenki vésse jól az emlékezetébe, milyen ügyesen és ravaszul parancsolta meg Sátán Krisztusnak a Szentírást idézve, hogy ugorjon le a templomról, hogy megmutassa neki, éppen ezt kell tennie, mert így bizonyíthatja az egész nép előtt, hogy az, akinek mondja magát. „Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Máté 4:6)Az írás idézése közben a kísértő egy nagyon fontos pontot kihagyott: (…)„őrizzenek téged minden utadban” (Zsoltárok 91:11). Ha Jézus beleegyezett volna, hogy teljesíti az ördög parancsait, akkor Sátán ösvényeire merészkedett volna, nem pedig azokra az utakra, amelyeket Isten a Fia számára tervezett. Ez merészség volt, és Sátán ügynökei tele vannak ilyen vakmerő próbálkozásokkal, hogy lehetőség nyíljon akaratuk érvényesítésére azok fölött, akik elfogadják a kihívást. Krisztus azonban nem mondott igent a gonosz merész ajánlatára. A Megváltó nem bocsátkozott volna vitába a nagy csalóval és kísértővel. Ő azt mondta: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” (…)Az angyalok mint szolgáló lelkek ott vannak az úton, ahová a kötelesség hívja az üdvösség örököseit, és Isten őket megvédi minden gonoszságtól. De amikor Sátán kijelölte a saját útját, Krisztusnak nem volt joga azon az úton haladni. Neki azon az ösvényen kellett maradnia, amit az Úr határozott meg. Így emberségében a Megváltó példát adott arra, mit kell tennie az embernek, amikor próbára teszik a gonosz sugallatai.Nekünk soha nem szabad elfogadnunk egy kísértést, hogy bizonyítsuk az igazságot olyan embereknek, akiket az ördög arra ösztönöz, hogy olyan javaslatokat tegyenek, amelyek nem Istentől valók; mert így Sátán oda vezetne bennünket, hogy letérjünk az Atya gondviselésének útjáról, és olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahol az ellenség a leggonoszabbul járhat el, és saját kárunkra és Isten ügyének kárára legyőzhet bennünket. – Letter 96, 1900.Minden nap és minden órában az az egyetlen biztonságunk, ha készenlétben őrködünk. Nem lustulhatunk el, és nem lehetünk hanyagok. Mondom nektek, hogy Isten azt szeretné, ha népe állandóan éberen vigyázna. – Letter 96, 1900.

Mire használjuk a leleményességet? - Boldog otthon, 320. o.