Maradj távol Sátán területeitől!

Nem szabad az ellenség földjére lépnünk. Mi csak próbaidőn vagyunk itt. Nem szabad úgy viselkednünk, mintha nem is létezne kísértő ördög. Bizonyos kísértések elérnek hozzánk, de mi nem fogadhatjuk be őket, és nem engedhetünk helyet nekik a gondolataink között, mert azzal veszélybe sodorjuka lelkünket. Tudni akarjuk, hogy lábunk biztos ösvényen jár.Ti, akik az engedetlenekkel és a világiakkal vagytok együtt, hallgassatok a felszólításra: „Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Korinthus 6:17–18) Nem elég bátorító számunkra, hogy élő kapcsolatunk van a mennyek Istenével?Ha oda mégy, ahol bűn van, és az ellenség földjére kerülsz át, akkor oda juttatod magad, ahol Isten angyalai már nem óvnak meg a gonosz befolyástól. Tudnunk kell, hogy Krisztus állandóan mellettünk van. Minden bizalmunkat helyezzük belé. Milyen függőségbe tudod belesodorni az emberi természetet, ami nem áll az Úr befolyása alatt? Ma a világ nem ismeri Őt. Egyértelmű és világos a határvonal azok között, akik megtartják parancsolatait, és azok között, akik nem. Nem szolgálhatunk a világnak, és eközben nem lehetünk Istennek tetszők. (…)Úgy tűnik, sokan szomorúak a vallásuk miatt. Nem szabad a világ bocsánatáért könyörögnünk, csak mert keresztények vagyunk. Én csakis Jézus Krisztus bocsánatáért könyörgök, mert nem vagyok teljes benne. Ha Jézust szeretjük, Isten örökösei leszünk, és az Atya úgy fog szeretni minket, ahogy a Fiát, Jézus Krisztust. Mi királyi család tagjai vagyunk, a mennyei király gyermekei. (…)Krisztus számára az volt a legmagasabb rendű felmagasztalás, hogy engedelmeskedett Atyjának, és megtartotta törvényét, mint az ő szeme fénye. Legyen hatással ez a jellemünkre. Magasztaljuk fel Jézust! Szívünk legmélyéből szolgáljunk neki, és akkor Ő azt fogja mondani: „Megvallak téged Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” – Manuscript 714, 1903.

Milyen esetben nagy kár, ha a feleség egyetért a férjével? - Boldog otthon, 318. o.