Léhaság nélküli jókedv

A keresztény ember jókedve különleges tulajdonság, amivel háláját fejezi ki azokért a nagy áldásokért, amelyeknek Isten gyermekeként örülhet. (…) Az elmének és a lélek templomának örömmel való betöltekezése, a bizonyosság, hogy megbékéltünk Istennel, a Krisztus által megszerezhető örök élet reménysége, és az, hogy áldás lehetünk másoknak, olyan örömök, amelyekben nincs semmi fájdalom.Akik kedvelik a közönséges tapasztalatok következményeit: a fecsegést, a szórakozást, a léhaságot és a hiúságot, azoknak nincs szilárd alapjuk az Isten szeretetére és az igazságban való hitre vonatkozó reménységgel és örömmel kapcsolatban. A figyelmetlen, szórakozott lelkület nem eredményezi azt az örömöt, amit Pál mielőbb látni szeretett volna Krisztus követőiben. Az ilyen emberek léhasággal és túlzott hanyagsággal töltik az idejüket. Az idő telik, a vég közel, mégsem építenek egészséges alapra, hogy örök életük lehessen. Ha a mély gondolatokat elűző léhaságot ápolják, amely elvonja idejüket a gondolkodástól, megszokják a könnyelmű és méltatlan beszédet, amivel megszomorítják Isten Lelkét, és így már nem látják tisztán a mennyei dolgokat. Ezek az emberek sírni és sóhajtozni fognak amiatt, hogy nem készültek fel a magasztos, mennyei örömökre, és Isten kizárja őket a jelenlétéből. – Letter 28, 1897.Nem az tesz igazán boldoggá, ami körülvesz minket, hanem ami bennünk van, vagyis nem az, amivel rendelkezünk, hanem igazából amik vagyunk. Szívünk oltárán lobogjon az öröm tüze, s akkor minden boldogabb fényben fog tűnni számunkra. Rendelkezhetünk Krisztus békességével. Ha engedelmesek leszünk, és úgy bízunk Istenben, ahogy a gyermek bízik földi szüleiben, békére találunk, de nem olyan békére, amilyet a világ ad, hanem amilyet Jézus adhat. Az életünk is sokkal ragyogóbb lesz, ha félretesszük a tövist, és csak a virágokat szedjük le. – Letter 27, 1886.Hozz életedbe mennyei örömöt! Az átváltozásra felkészült megváltottak jó illatából áradó mennyei fény örömöt hoz az emberi család számára. – Letter 131, 1904.

Mit tegyenek a gyermekek Krisztusért, amikor a szüleik már gyengék és nem tudnak gondoskodni magukról? - Boldog otthon, 306. o.