Vízáradat a sivatagban

Képzelj el egy elfáradt utazót, aki elcsigázottan vánszorog a sivatag forró homokján, és nincs hol meghúznia magát a trópusi hőség elől. Vízkészletei kimerültek, nincs mivel enyhítenie égető szomját. A nyelve feldagadt, és mint egy részeg ember imbolyog. Elméje képeket vetít már elé az otthonáról és a barátairól, közben pedig azt gondolja, hogy hamarosan vége az életének. A távolban hirtelen egy zöld, életerős pálmafa tűnik fel. A reménytől megugrik a pulzusa, sietni kezd, mivel tudja, hogy ami életerőt és frissességet ad a pálmafának, az őt is képes újra életre kelteni.A keresztény legyen olyan ebben a világban, mint a sivatagi pálmafa, ami irányt és vigaszt nyújt az eszméletlenség szélére sodródott utazónak. A bűn sivatagában élő vízhez vezesse a megfáradt, nyugtalan és veszendő lelkeket. Társait irányítsa Jézushoz, aki minden emberhez intézte a következő hívást: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.” (János 7:37)Legyen bármilyen vakító az ég, és bármennyire is körülfogja a tűzforró homok a pálmafa gyökereit, a fa akkor is él, üde és életerős. Ha lesöpörjük róla a homokot, megtaláljuk életének titkát: gyökerei mélyre nyúlnak, egészen a föld mélyén rejlő vízkészletekig.Ilyen a keresztény ember élete is. Ő Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Számára Jézus a vízforrás, az örök élet kútfeje. A pálmafa gyökereihez hasonlóan az ember hite is képes áthatolni a láthatatlan dolgokon, hogy életet meríthessen az élet kútfejétől. A világ romlása közepette is hű marad Istenhez, mert őt Krisztus feddhetetlenségének édes befolyása veszi körül. (…)Mennyei békétől sugárzik azok arca, akik Istennel járnak és dolgoznak. Mennyei légkör veszi őket körül. Számukra már elkezdődött Isten országa. Krisztus öröme él bennük, mely öröm áldás lehet az egész emberiség számára. Abban az előjogban van részük, hogy az Úrnak szolgálhatnak, és méltóvá váltak, hogy az ő nevében végezzék az Úr munkáját. – The Watchman, 1908. május 5. (The Signs of the Times, 1902. augusztus 6.)

„Az ellenség ellen harcolhatsz, de nem........................... ” - Boldog otthon, 301. o.