Mindenki a maga helyén

Isten mindenkit személyesen ismer. Minden itt született ember feladatul kapta, hogy jobbá kell tennie ezt a világot. Ha minden emberi ügynök Őt tenné tanácsadójává, akkor sose helyezkedne szembe a menny terveivel. Az Úr mindenkit egy bizonyos helyre, egy bizonyos munkára rendelt, és ha egyénileg alávetjük magunkat munkájának, függetlenül attól, hogy milyen zűrzavarosnak és bonyodalmasnak tűnik számunkra az élet, Istennek akkor is mindennel célja van, és ha az ember a mennyei bölcsességre bízza magát, akkor eleget tesz a Mindenható céljainak. Ahogy a fegyelmezett hadseregben is mindenkinek jól meghatározott helyen kell küldetést teljesítenie, hogy hozzájáruljon a közösség jólétéhez és tökéletesítéséhez, úgy kell Isten munkatársainak is elvégezniük az Úr munkájában rájuk háruló részt.A jelenlegi földi élet nem olyan, amilyennek az Atya előre eltervezte, ezért van annyi bonyodalom, fáradtság és feszültség. Az a férfi vagy nő, aki elhagyja az Istentől rábízott őrhelyét, és saját hajlamai és helytelen tervei alapján cselekszik, végül a csüggedés rabjává válik, mivel Isten útja helyett saját utat választott.Némelyek elfogadják a felelősségteljes pozíciót, de nincs felelősségérzetük, ezért csak a véletlenre hagyatkozva végzik azt a munkát, aminek valójában nem is értik a lényegét. Mások pedig olyan feladatot fogadnak el, ami nem illik hozzájuk. És vannak emberek, akik csak azt teszik, ami nekik tetszik, saját terveiket követik, csakhogy Isten sorompókat ereszt le előttük, és nem engedi, hogy azt tegyék, amit szeretnének. (…)Mennyei Atyánk a mi Urunk, ezért alá kell vetnünk magunkat neki. Mi az ő családjának vagyunk a tagjai. Joga van elvárni tőlünk a szolgálatot, és ha családjának tagjai közül valaki a saját útján kíván járni, és továbbra is azt teszi, amit akar, akkor ez a lelkület zavart és rendetlenséget fog kelteni. Nem kellene saját utunkat járnunk, hanem kövessük Isten útját és az ő akaratát. (…)Engedjük, hogy Isten megszólítson, és mondjuk el mi is: „Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” (Máté 26:39) – Letter 6, 1894.
Mit tanácsol Ellen White az elhagyott férjnek? - Boldog otthon, 291. o.