Isten tulajdonai vagyunk

Az embert Isten teremtette, és Ő ruházta fel képességekkel testét-lelkét. Jézus semmihez sem fogható, teljes, hatalmas árat fizetett az emberért. Hát mit kínálhatna fel Istennek az ember, amit ne birtokolna az Úr?! A Teremtő ruházta fel képességekkel, és minden képessége az Úré. Következésképpen a legelső tapasztalatodtól kezdve egészen az utolsóig, mindent Krisztussal együtt kell átélned. A szelídség és az alázatos szív leckéinek megtanulása tesznek téged Jézus szenvedéseinek részeseivé, ugyanakkor a krisztusi élet erényeinek csodálójává is.Legyen ez a mi állandó imánk: „Tarts meg engem a te erőddel, ne engedd a lábamat elsiklani, ne engedd, hogy a szívem ambiciózus terveket kövessen, hogy önmagamat magasztaljam! Taníts meg, hogyan üresítsem meg magamat azért, hogy betöltekezhessek Krisztus kegyelmével, és hogy olyan szeretet legyen bennem, amilyenre a Megváltó szólított fel engem: »amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást« (János 13:34). Ahhoz kegyelmet kell kapnom, hogy továbbadhassam másoknak. Lelkem, húzódj még közelebb Istenhez, hogy elsajátíthassam az ő magatartását, és szeretni tudjam testvéreimet! Uram, segíts felismernem, hogy magamtól nem tehetek tiszta és nemes dolgokat! Énem, az énem és újból csak az énem fogja igényelni ezt a felismerést még a legszentebb tevékenységeim során is.” (…)Személyes küldetésünk visszatükrözni Jėzus jellemét, mert Ő az életét adta, hogy ezt megvalósíthassuk. De vajon azt látja a világ, hogy az Úr gyermekei vagyunk, akiket drága áron váltott meg? Beszédünk, hanghordozásunk és a megváltó szeretet szelídsége azt igazolja, hogy megtartjuk a menny parancsolatait? (…)A kegyelem kinyilatkoztatása érdekében olyan árat kellett a mennynek fizetnie, amit nem is tudunk felfogni. A legféltettebb kincsünk a kegyelem, és Krisztus általunk szeretné kiárasztani kegyelmét a világra. A kegyelmet. Jézus szent nevében kaptuk lélekmentésre, ugyanakkor ez Isten dicsőségének a kifejeződése is. Ilyen körülmények között félreértelmezhetik-e a kegyelmet azok, akik kegyes embernek vallják magukat, és figyelmen kívül hagyják az életadót, helyettesítve Őt valami mással? – Manuscript 182, 1903.

Mi történik, ha hiábavaló képzelgésekbe merülve, tisztátalan gondolatoknál időzöl? - Boldog otthon, 283. o.