Határozott és elszánt „nem”

Mindenütt vannak rugalmas, engedékeny emberek, akik készek mások kedvében járni, ugyanakkor nagyon nehezen mondanak „nemet”, és könnyen hagyják, hogy egy erősebb akaratú egyén eltávolítsa őket Istentől. Nincs belső, lelki erejük, amire támaszkodhatnának, és nincsenek határozott elveik, amelyek megmentenék őket a gonosz sugallatok elfogadásától és a helytelen szokások kialakulásától. 
Napról napra egyre több erkölcsi veszélynek van kitéve minden ember, idős és fiatal egyaránt. Sátán mindent megtesz annak érdekében, hogy házastársakat, gyermekeket és fiatalokat mocskos dolgokra vegyen rá. Sok szív befogadja a kísértéseit, mivel az embereket nem emelte föl, nem tisztította meg és nem tette nemesebbé a szent igazság, amiben állításuk szerint hisznek. Nem is kevesen vannak, akiknek a beszéde és a gondolkodása közönséges és alantas, ezért, amikor Sátán a kísértéseivel közelít hozzájuk, nincs kellő erkölcsi tartásuk, s így könnyű prédának bizonyulnak. Ha nem az Úr félelme lebeg szüntelenül a szemünk előtt, akkor meg kell kongatnunk a vészharangot. Meg kell rettennünk, valahányszor eltávolodunk az élő Istentől, mivel csak Ő a mentsvárunk és erősségünk, akihez futhatnánk, és akinél biztonságban lehetünk, amikor az ellenség kísértésekkel támad.Mindenkinek meg kell tudnia őrizni edényét a szent Isten előtt. Nem vagyunk biztonságban sem mikor lefekszünk, sem mikor felkelünk, vagy mikor elmegyünk otthonról vagy hazaérünk. Sátán és a gonosz angyalai gonosz emberekkel szövetkeznek, és a sötétség minden erőit bevetik annak érdekében, hogy tévelygést és rombolást hozzanak azon lelkekbe, amelyek nem az örök elvek menedékét választották. A lélekben el kell hinteni a feddhetetlenség elveit. A hitnek Jézus Krisztus erejébe kell kapaszkodnia, különben nincs biztonságban. A szabados gyakorlatok olyan megszokottá váltak napjainkban, mint az özönvíz előtt. Megrettenek azon emberek erkölcsi erejét látva, akik azt állítják, hogy megtartják Isten parancsolatait. Mindenkinek magasba kell emelnie a feddhetetlenség zászlaját. – Letter 26d, 1887.

Hogyan kell vigyázni a gyermekekre, hogy ellenőrizzük őket? - Boldog otthon, 263. o.