Isten temploma

Isten már öröktől fogva eltervezte, hogy minden teremtett lény, a szent és fényes szeráfoktól egészen az emberig, legyen Teremtőjének lakhelye, temploma. A bűn miatt azonban az emberiség már nem tud eleget tenni ennek a célnak. Istennek az volt a szándéka, hogy a jeruzsálemi templom a mindenki rendelkezésére bocsátott magasabb rendű élet állandó bizonyságtevése legyen. A zsidók azonban nem értették meg annak az épületnek a jelentőségét, amelyre akkora büszkeséggel tekintettek. A jeruzsálemi templom udvara, amit szentségtelen alkudozás zsivaja töltött meg, immár az érzésekkel, szentségtelen gondolatokkal és szenvedélyekkel beszennyezett szív templomát jelképezte. Amikor Jézus kiűzte onnan a világi kereskedőket és a vásárlókat, valójában kihirdette azon küldetését, hogy meg akarja tisztítani a szívet a bűn összes szennyétől – a földi vágyaktól, önző kívánságoktól, lelket megrontó szokásoktól. Csak Krisztus tisztíthatja meg a lélek templomát. Jelenléte tisztítja és szenteli meg a lelket, hogy az Úr szent templomává, a Lélek által „Isten hajlékává” (Efézus 2:22) válhasson.Isten Igéje ezzel a szép és megható képpel mutatja be, hogy mi a rendeltetése testünknek, és milyen kötelességek hárulnak ránk testünk megőrzésére vonatkozóan. Testünk Isten szerzett tulajdona, nem csinálhatunk meg vele akármit. Pedig az ember éppen ezt teszi. Úgy bánik a testével, mintha a fizikai törvények áthágása miatt nem vonna magára büntetést. Megromlott ízlése miatt a szervei és testi ereje legyengült, megbetegedett és elsatnyult. (…)Amikor az ember igazi megtérést él át, lelkiismeretesen tiszteletben tartja az élet azon törvényeit, amelyeket Isten ültetett el bele, és így megpróbálja elkerülni a testi, értelmi vagy erkölcsi gyengeséget. Tekintsük személyes kötelességnek a törvények iránti engedelmességet. Ha áthágjuk, viselnünk kell a következményeket. Számot kell adnunk Isten előtt a szokásainkért és az életmódunkért. Éppen ezért ne az foglalkoztasson, hogy mit mond a világ, hanem tegyük fel a kérdést: „Hogy viszonyulok én, aki kereszténynek vallom magam, Isten templomához?” – The Review and Herald, 1908. december 31.

Miért imádkozzanak a gyermekek? - Boldog otthon, 253. o.