A keresztény ember hitbeli fogadalma

Aki hit által járul Isten elé, annak a jelleme arról tesz bizonyságot, hogy a Megváltó belépett az életébe, vezeti őt, és jelen van minden elfoglaltsága között. Az ilyen ember szüntelenül felteszi a kérdést: „Megváltómnak is ez az akarata és útja?” Szüntelenül Jézusra tekint. Cselekvéseiben menynyei barátja akaratát tartja szem előtt, mert tudja, hogy ez a bizalom biztosítja az erejét. Megszokja, hogy a szívét minden bonyolult, bizonytalan helyzetben Istenhez kell emelnie.Aki elfogadja Istent urának, hitbeli fogadalmat kell tennie az Úr mellett. Fel kell öltöznie a hit egyenruháját, vinnie kell a zászlót, ezzel is mutatva, hogy melyik hadsereghez tartozik. Így kell nyíltan megvallania, hogy Krisztushoz tartozik. Nem titkolózhat. Krisztus keze nyomának láthatóan kell megmutatkoznia az életében.„Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül… És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.” (3Mózes 20:24, 26) „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thesszalonika 5:23) „Vizet szereztem…, hogy választott népemnek inni adjak. A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!” (Ésaiás 43:20–21) „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2:9) Egyedüli biztonságunkat csak az Isten akarata iránti teljes engedelmesség szavatolhatja. A lelket kísértő, nézeteltéréseket okozó önző gondolatok és hajlamok csak akkor távolíthatók el az életünkből, ha teljes lényünket Krisztus irányítása alá helyezzük. A Megváltó így szól a felkavarodott elemekhez: „Békesség és nyugalom!” Krisztus üdvözli azokat, akik elfogadják Őt Megváltójuknak, utána pedig királyként irányítja az életüket. Isten országának fejlődése iránti lelkesedésünk igazolja, hogy hűségesek vagyunk-e Jézus keresztjéhez. Aki természetszerűleg engedelmeskedik Istennek, az az ő képviselőjének vallhatja magát. – Manuscript 82, 1900.

Mi lesz a jutalma annak, ha a fiatalok odafigyelnek a jellem formálására? - Boldog otthon, 252. o.