A földi dolgoktól elszakadva

Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, olyanok, mint a szőlővessző, amelynek az indái az útjukba eső mindenféle gyökérre és haszontalan dologra rátekerednek. Nekik szól az üzenet: „Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Korinthus 6:17–18)Bizonyos feltételeknek kell eleget tennünk, ha szeretnénk, hogy Isten megtiszteljen az áldásaival. Szakadjunk el a világtól és mindattól, ami az érzelmeinket elszakíthatja az Úrtól. Isten teljes jogot formál a népére. Érzelmeidet Istenbe és a mennyei dolgokba fektesd! Szőlőindáidat válaszd le a földiekről! Azt a tanácsot kaptad, hogy ne érints semmit, ami tisztátalan, különben te is tisztátalanná válsz. Lehetetlen aljas emberekkel együtt lenned, és tisztának maradnod egy időben. „Mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal?” (14–15. vers) Isten, Krisztus és a mennyei sereg tudja, hogy ha az ember aljas személyekkel vállal közösséget, ő maga is aljassá válik. Vallásos tapasztalatunk hatással van a cselekedeteinkre. Ha tapasztalatunk alapja Isten, ha naponta megízleljük az eljövendő világ erejét, és közösségünk van a Szentlélekkel, ha minden nap egyre erősebben ragaszkodunk a felsőbbrendű életelvekhez, szent és magasztos elvek fejlődnek ki bennünk, és természetünkké válik, hogy keressük a feddhetetlenséget, a szentséget és a világtól való elszakadást, mint ahogy a dicsőség angyalainak is az a természetes, hogy eleget tesznek a rájuk bízott szeretetküldetésnek.Isten iránti odaszentelődésünk legyen élő elv, amely az életünkkel egybefonódva késztessen énünk megtagadására és áldozatkészségre. Ez legyen gondolataink mozgatórugója, és ez törjön elő minden cselekedetünkből, s akkor kiemelkedünk a világból, elszakadunk a világ szennyének befolyásától. – The Review and Herald, 1900. január 2. A mostohaanya hogyan tanulhatja meg, hogy gyengédebb, együttérzőbb legyen a szenvedőkkel? - Boldog otthon, 228. o.