Isten és ember együttműködése

Az emberi test Isten keze munkája. A különböző funkcióikat ellátó szerveket Ő alkotta. Az Úr ad nekünk ételt és italt, hogy a test szükségleteit kielégíthessük. A földet különböző adottságokkal ruházta fel, amelyek alkalmasak arra, hogy a gyermekei számára táplálékot teremjen. Ő adja a napsütést és a záporokat, a korai és a késői esőt. Ő hozta létre a felhőket, és Ő küldi a harmatot. Ezek mind az ő ajándékai. Ezek az áldások azonban nem állítják helyre bennünk az Úr erkölcsi képmását, hacsak nem működünk együtt vele, és nem teszünk fáradságos erőfeszítéseket, hogy megismerjük önmagunkat, megértve, miként kell gondozni a kényes emberi gépezetet. Az embernek szorgalmasan együtt kell működnie Istennel azáltal, hogy harmóniában él a természet törvényeivel. Aki Istennel együtt fáradozik e csodálatos gépezet „karbantartásán”, aki minden erejét Istennek szenteli, és igyekszik értelmes módon a természet törvényei szerint élni, az Isten előtt emberként áll – ahogyan Ő teremtette, és a mennyei könyvek is emberként jegyzik a nevét. Isten földet adott az embernek, hogy művelje. Ahhoz azonban, hogy a termést le lehessen aratni, az isteni és az emberi tényezőnek harmonikusan együtt kell működnie. Az ekét és minden más munkaeszközt a megfelelő időben kell használni. A magot a maga idejében kell elvetni. Az embernek nem szabad elmulasztania a maga részét. Ha gondatlan és hanyag, akkor a hűtlensége ellene fog tanúskodni. A termés egyenes arányban áll a ráfordított energiával. Így van ez a lelki dolgokban is. Isten Fiának és a bűnbánó bűnösnek társas kapcsolatban kell állnia. Mi Isten fiaivá és leányaivá lettünk. „Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.” (János 1:12) Krisztus biztosítja a kegyelmet és az áldást, amely bőségesen adatik mindazoknak, akik hisznek benne. Ő határozza meg azokat a feltételeket, amelyekre az üdvösség épül. Nekünk azonban cselekednünk kell úgy, hogy hittel elfogadjuk az áldást. Isten és az ember egyaránt munkálkodik. A kísértés visszautasításának az embertől kell erednie, aki ehhez Istentől meríthet erőt. Így válik Krisztus munkatársává. – The Signs of the Times, 1901. február 27. (The Review and Herald, 1908. május 28.)

„Anyák! Legyetek a lehető legvonzóbbak, de ne a körülményes tartozékok, hanem.....” - Boldogotthon, 214. o.