Megismerni Isten teljességét

Csak azok lesznek alkalmasak a mennyei lakosztályokra, akik teljes értékű és feltétlen engedelmességet tanúsítanak Isten iránt. Az Úr tudja, hogy nem tudnánk értékelni legdrágább ajándékait, ha az iránta való engedelmességünk nem lenne tökéletes, és a tekintetünket nem szegeznénk folyton az ő dicsőségére. Bármilyen legyen is a vérmérsékleted, bármely öröklött és szerzett hajlamot is hordozol, a jellemedet az isteni minta szerint kell formálnod. Nincs mentségünk arra, ha megőrizzük saját természetünk tulajdonságait, mert Krisztus azért halt meg, hogy visszatükrözzük a jellemvonásait. Önmagunkat nem válthatjuk meg és nem töltekezhetünk be Isten teljességével. Meg kell üresítenünk magunkat. Ha a mennyet végül el is nyerjük, azt csakis az önző énünkről való lemondás és Jézus Krisztus bölcsességének, lelkének és akaratának befogadása által tehetjük meg. Hajlandók vagyunk megfizetni az örök élet árát? Készek vagyunk leülni és alaposan átgondolni, hogy a mennyei világ vajon megéri-e azt az áldozatot, hogy meghalunk önmagunknak, és az akaratunkat átengedjük, hogy Isten akaratával tökéletes összhangba formálják? Amíg ez nem történik meg, addig nem tapasztaljuk meg Isten átalakító kegyelmét.Amint megüresedett énünket átadjuk az Úr Jézusnak és az akaratának, Ő a Szentlelke által fogja pótolni a vákuumot. Bízzunk abban, hogy Ő megajándékoz bennünket a teljességéből. Ő nem kívánja a halálunkat. Ne kívánjunk semmi többet sürgetőbben Istentől – amint azt Ő is akarja –, hogy az életünk minden rezdülését a szolgálatára szenteljünk. Az örökkévalóság végtelen. A földi életünk a legjobb esetben is csak egy rövid időszak. Gondolkodjunk: miért és kinek az érdekét szolgálva élünk és dolgozunk? És mi lesz mindennek az eredménye? Jézus Krisztus hitére naponta szükségünk van. Minden, amit teszünk vagy mondunk, Isten ítélete alá kerül. Látványossága vagyunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Krisztus egyháza az ő jellemét hivatott bemutatni. [Jézus] bár az emberi indulat minden vonásával rendelkezett, soha nem engedett a kísértésnek, hogy egyetlen olyan cselekedetet is elkövessen, amely ne lett volna tiszta, felemelő és nemes. – Letter 27, 1892.

Az édesanyának mit nem szabad éreztetnie a gyermekeivel? - Boldog otthon, 213. o.