Öröm és áldás napja

A szombat Isten napja, nem a miénk; amikor megszegjük, az Urat lopjuk meg. Isten hat teljes napot adott, hogy elvégezzük munkánkat, és csak egyet tartott fenn magának. E napnak áldássá kell lenni számunkra – olyan napnak, amikor félreteszünk minden világi tevékenységet, és a gondolatainkat Istenre és a mennyre összpontosítjuk.Miközben Istent imádjuk, ezt ne tekintsük unalmasnak. Az Úr szombatját tegyük áldássá önmagunk és gyermekeink számára. Tekintsünk úgy a szombatra, mint a gyönyörűség napjára, egy olyan napra, amelyet Isten szentelt meg, és a gyermekek is így értik majd, ha megfelelően neveljük őket. Meg lehet mutatni nekik a pompázó virágokat és a kipattanó rügyeket, a magasra nőtt fákat és a gyönyörű fűszálakat. Tanítsuk meg nekik, hogy Isten mindezt hat nap alatt teremtette, és a hetedik napon megpihent, és megszentelte azt. A szülők így rögzíthetik a gyermekeikben ezeket a leckéket, hogy amikor ők a természet dolgait szemlélik, ezáltal a nagyvilág Teremtőjére emlékezzenek. Nem tanítsuk arra a gyermekeinket, hogy szombaton nem szabad örülniük, hogy nem helyes kilépniük az ajtón. Ó, dehogyis! Krisztus szombaton a tópartra vezette a tanítványait, és ott tanította őket. A szombati prédikációit nem mindig zárt falak között mondta el. Sokan azt mondják, hogy megtartanák a szombatot, ha az kényelmesebb lenne. Azonban ez a nap nem a ti tulajdonotok. Ez Isten napja, és nincs több jogotok visszaélni vele, mint amennyi ahhoz, hogy ellopjátok a pénztárcámat. Isten fenntartotta önmagának, megszentelte és megáldotta, és a ti kötelességetek az, hogy ezt az időt az ő szolgálatára szenteljétek, tiszteletre méltóvá tegyétek, és az öröm napjának tartsátok. – Manuscript 3, 1879.

Mit hanyagolnak el azok az édesanyák, akik a missziómunkában vágynak tevékenykedni? - Boldog otthon, 207. o.