„Megemlékezzél a szombatnapról!”

A negyedik parancsolat egyértelmű. Szombaton nem szabad a munkánkat végeznünk. Isten az embernek hat napot adott a munkára, de a hetediket elkülönítette önmaga számára, és áldást ígért azoknak, akik azt megszentelik. A hatodik napon a szombatra való minden szükséges előkészületet el kell végezni. Pénteken végezzünk minden vásárlással és főzéssel. Fürödjünk meg, tisztítsuk ki a cipőket, készítsük elő a ruhákat. A betegeknek szombaton gondoskodásra lehet szükségük, és bármi, amit az ő kényelmük érdekében teszünk, az irgalmas cselekedet, és nem a parancsolat megszegése. Azonban semmiféle személyes munka nem zavarhatja meg a szent időt.A vasárnapot általában az élvezetek keresésének napjaként ünneplik, de az Úr azt szeretné, ha népe magasabb rendű, megszenteltebb példát mutatna a világnak. Szombaton a család szentelje magát ünnepélyesen Istennek. Mindenki egyesüljön Isten tiszteletében az ő szent napján. Ha Isten országa felé haladsz, a világ majd keményen megtámad téged. (…) A földi hatóságok is beavatkoznak. Nyomorúsággal, a lélek összezúzásával, kemény beszéddel, gúnyolódással, üldözéssel fogtok találkozni. Megkövetelik majd, hogy olyan törvényekhez és szokásokhoz alkalmazkodjatok, amelyek hűtlenné tennének benneteket Istenhez. Isten népe itt találkozik majd a kereszttel az élethez vezető úton. Azonban, ha a negyedik parancsolat szombatja szent, ha valóban jel Isten és az ő népe között, ahogyan a harmadik angyal üzenete is szemlélteti, akkor arra kell törekednünk, hogy minden szavunk és tettünk, Isten iránti tiszteletet mutasson. A lehúzó áradat ereje ledönt a lábadról, hacsak nem építesz Krisztusra, mint kősziklára. – Manuscript 3, 1885.

Kinek róható fel a sok helytelenül nevelt gyerek eltorzult jelleme? - Boldog otthon, 207. o.