Isten útja és nem az én utam

A Mózesnek adott utasítás így szólt: „Meglásd…, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott neked.” (Zsidók 8:5) Bár Mózes nagy buzgósággal tekintett az Isten által rábízott munka elvégzésére, és a legügyesebb, legtehetségesebb embereket alkalmazhatta, hogy bármely javaslatát megvalósítsa, nem készíthetett semmit, sem harangot, sem gránátalmát, sem bojtot, sem rojtot, sem függönyt, vagy bármilyen edényt, csakis az Isten által neki példaként megmutatott minta szerint. (…) Ezt a kijelentést negyven napon át kapta, és amikor visszatért a hegy lábához, készen állt arra, hogy pontosan leírja azt a mintát, amelyet a hegyen mutattak neki. (…)Ahol sokan tévednek, az az, hogy nem Isten tanácsait követik, hanem a saját akaratukat. Maga Krisztus jelentette ki: „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát.” (János 5:19) Annyira megüresítette önmagát, hogy nem készített terveket és elképzeléseket. Úgy élt, hogy elfogadta Isten terveit, és az Atya napról napra bontotta ki akaratát előtte. Ha Jézus ennyire teljes mértékben függött az Atyától, és kijelentette: „Semmit sem tehetek magamtól, csak ha látom cselekedni az Atyát.” Mennyivel inkább kell az embernek a cselekedeteire nézve Istentől függnie, állandó tanácsot kapva, hogy az élete az isteni tervek egyszerű megvalósítása legyen! (…)A saját magunk útja felett győznünk kell. A büszkeséget, az önzést keresztre kell feszíteni, és a jelentkező űrt Isten Lelkével és erejével kell betölteni. (…) Vajon Jézus Krisztus, a mennyei felség, az ő saját útját járta? Nézzétek Őt lelke gyötrelmében a Gecsemánéban, amint Atyjához imádkozik. Mi hozta a szent homlokára a gyötrődés vércseppjeit? Ó, az egész világ bűneit hordozta! A szerető Atyától való elszakadás félelme hozta elő sápadt és reszkető ajkáról a kiáltást: „Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár.” (Máté 26:39) Ez az ima háromszor hangzott el, de valamennyit követte a „mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen” (Lukács 22:42). Ez legyen a mi hozzáállásunk is – ne az én akaratom, hanem a te akaratod legyen meg, Istenem! Ez az igazi megtérés. – Letter 27, 1892.

Mi nyugszik nagymértékben az édesanya vállán? - Boldog otthon, 200. o.