Az engedelmesség az igaz istenhit próbája

„Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e.” (2Korinthus 13:5) Ezt olvasva néhány lelkiismeretes ember azonnal megítéli minden érzését és érzelmi megnyilvánulását. Ez azonban nem helyes önvizsgálat. Nem az egyes érzéseket és érzelmet kell vizsgálat tárgyává tenni. Az életet, a jellemet kell a jellem egyetlen mércéjével, Isten szent törvényével megmérni. A gyümölcs tesz tanúbizonyságot a fa értékéről. Rólunk is a tetteink és nem pedig az érzelmi világunk tanúskodik.Az érzéseket, legyenek azok bátorítóak vagy elcsüggesztőek, nem lehet a lélek állapotának próbájává tenni. Isten Igéje alapján állapíthatjuk meg, hogy az Úr miként tekint ránk. Ezen a ponton sokan válnak bizonytalanná. Amikor boldogok és vidámak, azt gondolják, hogy Isten elfogadta őket. Amikor az állapotukban változás áll be, és lehangolttá válnak, arra gondolnak, hogy az Úr elhagyta őket. (…) Az Atya nem akarja, hogy reménység nélkül éljük le az életünket. (…) Amikor még bűnösök voltunk, Isten odaadta a Fiát, hogy meghaljon értünk. Kételkedhetünk-e az ő jóságában? (…)A kötelesség hű teljesítése azonban kéz a kézben jár Isten jellemének helyes megismerésével. A Mester komoly munkát bízott ránk. Krisztus azért jött el ebbe a világba, hogy a szegényeknek hirdesse az evangéliumot, és a tanítványait azért küldte el, hogy ugyanazt a munkát végezzék, ami az ő feladata volt. Így küldi ki ma is a munkásait. Az országutakról és az ösvényekről kell az ő számára kévéket gyűjteni.Az örökkévalóság nagy kérdésfelvetései mást követelnek tőlünk, mint egy pusztán képzeletbeli vallást, a szavak és formák vallását, ahol az igazság a külső udvarban van, hogy úgy csodálható, mint egy szép virág. Többre van szükségünk, mint az érzések vallására, amely bizalmatlanná válik Istennel szemben a megpróbáltatások és nehézségek idején. A szentséget nem a hivatás adja, hanem a kereszt felemelése, Isten akaratának teljesítése. (…) „Aki ezt mondja: Ismerem Őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.” (1János 2:4–5) – The Review and Herald, 1907. február 28.

Miként lehetnek a szülők eredményesek a gyermekeikért végzett munkájukban? Boldog otthon, 176. o.