Az engedelmesség példái

Előttünk áll az a csodálatos lehetőség, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus: engedelmeskedve Isten törvénye minden pontjának. Azonban önmagunktól teljességgel alkalmatlanok vagyunk arra, hogy elérjük ezt az állapotot. Minden, ami az emberben pozitív, Krisztus által formálódik ki benne. A szentség, amelyről Isten Igéje azt tanítja, hogy az üdvösség elnyerése előtt már el kell érnünk, az isteni kegyelem munkálkodásának eredménye. Ez akkor valósul meg, amikor engedelmeskedünk az igazság Lelkének fegyelmező és korlátozó befolyásának. Az ember engedelmességét csak Krisztus igazságának tömjénje teheti tökéletessé, amely Isten jó illatával lengi be az igazság iránti engedelmesség minden megnyilvánulását. A keresztény embernek az a feladata, hogy kitartó legyen, és minden bűne felett győzzön. Imádkozzon szüntelen a Megváltóhoz, hogy gyógyítsa meg beteg lelke fogyatkozásait. Nincs elég bölcsessége és ereje, és ezek nélkül nem tud győzni. Ezek az Úréi, és Ő adja azoknak, akik megalázkodva ésbűnbánattal kérik a segítségét.A megszentelődési folyamat munkát jelent. Isten napról napra fáradozik az ember szentté válásán, és az embernek együtt kell működnie vele azáltal, hogy kitartó erőfeszítéseket tesz a helyes szokások ápolására. (…)Isten szívesen teljesíti azoknak a legnagyobb kéréseit, akik bíznak benne. Az a kívánsága, hogy amikor alázatosan és megtörten állunk előtte, akkor emlékezzünk arra: Ő képes kinyilatkoztatni magát nekünk. Örül, amikor a múlt tapasztalataira és ajándékaira emlékezve arra hivatkozunk, hogy miért is van szükségünk az ő még nagyobb áldásaira. Őt magasztalja, amikor szeretjük Őt, és szeretetünk valódiságát azáltal bizonyítjuk, hogy megtartjuk a parancsolatait. Őt tiszteljük, amikor a hetedik napot szentnek tarjuk és megszenteljük. Azok számára, akik ezt teszik, a szombat egy jel. (…) Isten kijelenti, „hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük” (Ezékiel 20:12). A megszentelődés az Istennel való rendszeres közösséget jelenti. Istennek az ő gyermekei iránti szereteténélnincs semmi, ami hatalmasabb és csodálatosabb volna. – The Review and Herald, 1906. március 15.
Mi nem ér fel a keresztény anya munkájával? - Boldog otthon, 173. o.