A hit biztos horgonya

A hit szeme Istenre irányul, hogy a láthatatlanra tekintsen, ne pedig a most láthatókra. A hit várakozik a jövőben teljesedő jóra, és kimondhatatlan áldásokat tapasztal meg a menny ajándékában. A jövendő élet reménye keresztény hitünk meghatározó része. Ha hagyjuk, hogy a világ vonzása a lélek és Isten közé álljon, akkor csak a világban tapasztalható dolgokat tudjuk majd megkülönböztetni. (…) Nézz feljebb, rögzítsd hited tekintetét a láthatatlan dolgokra, és erős leszel Isten ereje által.Jézusra nézve a hitünk erősödik, mert Ő mindannak a középpontja, ami vonzó és kedves. Minél többet szemléljük a mennyei dolgokat, a földiek annál kevésbé lesznek kívánatosak és vonzók. Minél inkább Krisztusra szegezzük a tekintetünket, akiben az örök életre vonatkozó bizakodásunk összpontosul, a hitünk annál inkább növekszik, a reménységünk megerősödik, a szeretetünk intenzívebbé és felüdítővé válik, a lelki látásunk megtisztul, valamint fejlődik a lelki intelligenciánk. Egyre inkább felismerjük Isten ránk vonatkozó felhívását, hogy meg kell tisztulnunk annak a világnak a befolyásától és életgyakorlatától, amely nem ismeri Istent, sem Jézus Krisztust, akit Ő küldött el.Minél többet szemléljük Krisztust, és beszélünk az érdemeiről, minél inkább tanúskodunk az ő hatalmáról, annál teljesebben tükrözzük vissza képmását a jellemvonásainkban, és annál kevésbé vetjük alá az elménket és érzelmeinket a világ bénító befolyásának. Minél inkább Jézussal foglalkoznak a gondolataink, annál kevésbé fog elborítani a kétségek köde, és annál könnyebben helyezzük minden próbánkat és terhünket a terhek hordozójára. (…)A hitnek át kell hatolnia Sátán pokoli árnyékán, és összpontosuljon Jézus Krisztusra, a mi főpapunkra, aki az érdekünkben lépett a kárpiton túl. Bármilyen felhők borítják is el az eget, és bármilyen vihar tombol a lélek körül, ez a horgony szilárdan tart, és biztosak lehetünk a győzelemben. – Letter 30, 1893.

Miért nem tanácsos, hogy a fiatalok kontroll nélkül tanulják meg és tapasztalják a jót és a rosszat is? - Boldog otthon, 171. o.