Bízd magad Istenre, ha hibázol

„Csak Istenben nyugodjál meg, lelkem, mert tőle van reménységem. Csak Ő az én kősziklám és szabadulásom; Ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.” (Zsoltárok 62:6–7)

Mindannyiunknak megadatott az a felbecsülhetetlen kiváltság, hogy Isten gyermekei lehetünk. Miért lennénk tehát boldogtalanok? Mindannyian bűnösök vagyunk, de van Megváltónk, aki el tudja venni a bűneinket, mert őbenne nincs bűn. Mindannyiunknak sok nehézséggel kell szembesülnünk, sok zavaró problémát kell megoldanunk. Azonban van egy mindenható segítőnk, aki ugyanolyan készséggel és örömmel hallgatja meg a kéréseinket, mint ahogyan az ő földi életében fogadta azoknak a kéréseit, akik segítségért jöttek
hozzá. (…)
Te is hibázol? Ne hagyd, hogy ez elkedvetlenítsen. Az Úr talán megengedi, hogy kisebb hibákat kövess el, hogy megóvjon a nagyobbaktól. Menj Jézushoz, és kérd, hogy bocsásson meg neked, majd higgy abban, hogy megteszi. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól.” (1János 1:9)
Amikor a csüggedés súlyosan nyomaszt, olvassuk el a következő Igéket: „Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?… Miért csüggedsz el, lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsoltárok 42:7–11)
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe. Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától.” „Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig!” (Zsoltárok 46:1–3; 48:14) – The Review and Herald, 1904. április 7.

Mi a hatalom keresztény szemmel? - Boldog otthon, 166.o.