Hit vágy látás?

„Mindazáltal az embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?” (Lukács 18:8) 
A Megváltónk kérdezi ezt arra utalva, hogy szinte kihalófélben van az igaz hit. Nagyon is igaz, hogy a kétely, a bírálgatás és a hibakeresés lelkülete rombolja az Isten Igéjébe és munkásságába vetett bizalmat. A testi gondolkodás számára lehetetlen megérteni vagy értékelni az Atya működését. Mindazok, akik kételkedni vagy panaszkodni akarnak, lehetőséget találnak rá. (…) Akik alázatos szívvel követik a fényt, amint rájuk ragyog, egyre több világosságot kapnak; míg azok, akik nem engedelmeskednek addig, míg meg nem tapasztalják, hogy minden okuk megszűnik a kétkedésre, végül sötétségben maradnak. – Manuscript 10, 1883.
Isten elegendő bizonyítékot ad nekünk, hogy megértsük és elfogadjuk az igazságot, de nem az a szándéka, hogy minden lehetőséget kioltson a kételyre és a hitetlenségre. Ha ezt tenné, többé nem lenne szükségünk a hit gyakorlására, mert képesek lennénk látás alapján is járni. Mindazok, akik nyitott lélekkel tanulmányozzák Isten Igéjét, megismerhetik az üdvösség útját, de mégsem biztos, hogy képesek megérteni a Szentírás minden részét. (…) Amit Isten Igéje világosan közöl, azt el kell fogadnunk, anélkül, hogy megpróbálnánk választ keresni minden kételyre, amit Sátán sugall, vagy hogy véges értelmünkkel akarnánk kifürkészni az ő végtelen rendeléseit, és bírálnánk kegyelmének vagy hatalmának megnyilatkozásait. (…)Ha alázattal törekszünk megismerni Isten akaratát, úgy, ahogy azt az ő Igéjében kinyilatkoztatta, és engedelmeskedünk ennek a szándéknak, ahogyan számunkra világossá válik, akkor meg fogunk gyökerezni és szilárdulni az igazságban. Krisztus ezt üzeni: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról.” (János 7:17) (…)Kerüljünk egyre közelebb a mennyei világ tiszta fényéhez, és ne feledjük, hogy az isteni világosság az engedelmességünkkel együtt növekszik, és tesz képessé bennünket új feladatok és szükséghelyzetek megoldására. Az igazak útja folyamatosan felfelé ível erőből erőre, kegyelemről kegyelemre és dicsőségről dicsőségre. – The Signs of the Times, 1887. június 23.

Mi lehet kellemetlen látvány barátaink látogatásakor? - Boldog otthon, 129. o.