„Teljes szívből”

Sokan nem élték át azt a hitbeli tapasztalatot, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy feddhetetlenül állhassanak Isten trónja elé. A nyomorúság kemencéjének tüzébe engedi be őket, hogy a salakot megeméssze, hogy csiszolja, megtisztítsa és megszabadítsa őket a bűn, az önszeretet szennyétől, hogy megismertesse velük Istent és Jézus Krisztust azáltal, hogy vele járnak, mint Énókh is tette. (…)
A megszokott reggeli és esti imádság nem mindig buzgó és eredményes. Sokak álmos, unott és szívtelen szavakat ismételgetnek, amik nem jutnak el az Úr füléhez. Istennek nincs szüksége a szertartásos dicséretekre, azonban Ő a megtört szívet, a bűnök megvallását, a lélek bűnbánatát értékeli. Az alázatos, megtört szív kiáltását nem utasítja vissza. (…)
Szeressük úgy Jézust, és tartsuk kiváltságnak a vele való kapcsolatot, hogy akár szenvedjünk, sőt, meg is haljunk érte. Minden próbánkat, minden gyengeségünket elmondhatjuk az Úrnak, hogy mennyire szükségünk van az ő erejére és hatalmára. Ez az igazi ima. Ha volt valaha is olyan idő, amikor a kegyelem és a könyörgés Lelkének kellett ránk áradnia, amikor Istennek személyesen kell meghallgatnia imádságainkat, akkor az most van. Ezt az ígéretet vigyük minden gyülekezet elé, és elmélkedjünk az ő könnyen érthető kijelentésén: „Kérjetek és megkapjátok…” (János 16:24) Hitre, élő hitre van szükségünk. (…)
Az Úr fogja vezetni és irányítani népét. Az Ige Istentől jön, ahogyan Dániel idején is, hogy segítsen azoknak, akik komolyan könyörögnek a kegyelem királyiszéke előtt a szükség idején. – Manuscript 6, 1889.

Nyissuk meg szívünket Krisztus előtt. Sokkal szilárdabb hitre és elköteleződésre van szükségünk. Haljunk meg önmagunk számára, az elménkben és szívünkben pedig tápláljuk a hódolatteljes szeretetet Megváltónk iránt. Ha teljes szívünkből keressük az Urat, akkor megtaláljuk Őt, és szívünk ragyogni fog az ő szeretetétől. Az önzés jelentéktelenné válik, és a lélek számára Jézus lesz minden mindenben. – Testimonies for the Church, 6. kötet, 51. o.

Miért nem egyezik meg Isten akaratával, hogy népe városokban telepedjen le? - Boldog otthon, 116. o.