Az ima titkos helye

Az Isten trónjához vezető út mindenkor nyitva áll. Nem tudtok minden esetben térden állva imádkozni, de az erőért és vezetésért titkon elmondott kéréseitek folyamatosan felemelkedhetnek Istenhez. Amikor megkísértettek, a Magasságos rejtekébe menekülhettek. Az ő örökkévaló karjai oltalmaznakbenneteket. – Counsels on Health, 362. o.Istenhez az ő különleges hívása által járulhatunk, és Ő várja, hogy találkozzon velünk a fogadótermében. (…) Istennel így kerülhetünk a legszorosabb és legbensőségesebb közösségbe. – Thoughts from the Mount of Blessing, 131. o.Imádkozzatok alázatos szívvel. Keressétek gyakran az Urat imádságban. A belső szoba magányában a szem meglátja és a fül meghallja Jézust. Amint elhagyjátok az imádság titkos helyét, időzzetek továbbra is a Mindenható árnyékában. Kísértések jönnek, de te egyre közelebb és közelebb húzódsz Jézushoz, és a kezedet az övébe helyezed. Akkor gazdagon megtapasztalod, hogy mit jelent megpihenni az ő szeretetében és örvendezni irgalmának. Semmivé válnak az aggodalmak, a bonyodalmak és a gondok, és te Jézus Krisztusban örvendezel. Lelked igyekszik meghallani az Atya hangját, és közösséget vállalsz Istennel. A kritizálás száműzetett, az ítélkezés kiszorult a lélekből. (…).Jézus Krisztus jelleme tökéletes. Őt szemlélve Krisztus képmását tükrözhetitek vissza, és kialakul a nemes jellem, a tökéletesség és a tisztaság. Isten fiai és leányai, olyanná kell válnunk, mint Ő, és ehhez az Istennel való szoros kapcsolathoz mennyei erőt és segítséget kapunk, hogy az Urat szolgálhassuk. (…)Ó, milyen öröm Istent szolgálni! Micsoda béke, elégedettség és nyugalom! A királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei vagyunk! „Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá…” (1János 3:2) Egy ilyen reménységet, egy ilyen kapcsolatot, minden nagyszerű és értékes lehetőségével együtt, nem kellene-e hit által sokkal inkább megragadnunk, mint amennyire eddig tettük? Nem kellene-e azzal a reménységgel és bátorsággal felvértezni magunkat, amely nem hagy el bennünket és nem enged elcsüggedni egyetlen nehézség során sem? – Letter 110, 1893.

Sok esetben milyen a városi környezetet? - Boldog otthon, 115. o.