Kapcsolatunk az Atyával

Krisztus, a mi közbenjárónk nevében imádkozzunk. Kéréseinknek csak akkor van jelentőségük, ha az ő nevében mondjuk el őket. Krisztus hidalta át azt a szakadékot, amelyet a bűn hagyott maga után. Engesztelő áldozatával kapcsolta magához és Atyjához azokat, akik hisznek benne. Az ő neve az egyetlen az ég alatt, amely által üdvözülhetünk. (…)Nem szabad, hogy annyira leterheljen bennünket a bűneink és gyengeségeink tudata, hogy felhagyjunk az imádkozással. Néhányan felismerik gyarlóságaikat és bűneiket, és ettől elcsüggednek. Sátán sötét árnyékot vet közéjük és az Úr Jézus engesztelő áldozata közé. Azt állítják: „Hasztalan imádkozom. A könyörgéseim oly sok gonosz gondolattal keverednek, hogy az Úr nem hallgatja meg őket.” De ezek a sugallatok Sátántól származnak. Krisztus emberként már találkozott ezzel a kísértéssel, és ellenállt neki, és Ő tudja, miként segítsen azokon, akiket ilyen kísértés fenyeget. Bennünket képviselve „könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult” oda Istenhez (Zsidók 5:7).Sokan, akikben nem tudatosul, hogy a kételyeik Sátántól származnak, elgyengülnek, és vereséget szenvednek a küzdelem során. Ne hagyjatok fel az imádsággal azért, mert a gondolataitok gonoszak. Ha a saját bölcsességünk és erőnk által az imáink megfelelőek lennének, akkor helyesen is tudnánk élni, és nem lenne szükségünk engesztelő áldozatra. Azonban a bűnnel terhelt állapot az egész emberiséget sújtja. Neveljétek rá és fejlesszétek az elméteket, hogy egyszerűen tudjátok az Úr elé tárni, mire van szükségetek. Amint Isten elé viszed a kéréseidet bűneid bocsánatát kérve, a lelked tisztább és szentebb lesz. – The Signs of the Times, 1903, november 18.Az Úr azt kívánja, hogy fejlődjön az imaéletünk, és egyre nagyobb hittel és erővel vigyük elé lelki áldozatainkat. (…) Ő a saját Fiát adta oda a megváltásotokért. Amennyiben élő hittel fogadjuk Őt Megváltónkként, akkor ez javítja a helyzetünket Isten előtt, mert Krisztus az Atyja előtt állva ezt mondja: „Terheld rám az ő bűneiket. Az ő vétküket én hordozom. Ők az én tulajdonom. A tenyerembe véstem őket.” Az Atyja előtt a mi érdekünkben mutatja fel a keresztre feszítés nyomait, amelyeket egy örökkévalóságon át fog hordozni. – Manuscript 91, 1901.

Noé napjaiban mi tette a házasságot bűnössé Isten szemében? - Boldog otthon, 103. o.