Az ima mozgósítja a mennyet

Miért van az, hogy nem kapunk több támogatást tőle, aki a fény és az erő forrása? Túl keveset várunk tőle. (…) Az ima erejét és jelentőségét nem értékeljük olyan mértékben, ahogy kellene. „A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miértünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26) Isten azt kívánja, hogy forduljunk hozzá imáinkban, hogy megvilágosíthassa gondolatainkat. Egyedül Ő képes világossá tenni az igazság fogalmait. Csak Ő tudja meglágyítani és legyőzni a szívet. Ő ad értelmet az igazság és a hamisság megkülönböztetéséhez. Ő erősíti meg a bizonytalan elmét, és ad olyan bölcsességet és hitet, amely kiállja a próbát. Imádkozzatok tehát, imádkozzatok szüntelenül! Az Úr, aki meghallgatta Dániel imáját, meghallgatja a tiédet is, ha Dánielhez hasonlóan közeledsz hozzá.Éljünk Istennel szoros közösségben. A krisztusi öröm abból az érzésből fakad, hogy Isten szereti a gyermekeit, és gondoskodik róluk. Biztosak lehetünk abban, hogy erőtlenségük idején nem hagyja őket magukra. – The Review and Herald, 1904. március 24.

Fontos megtanulnunk, hogyan imádkozzunk. Nem az erőtlen, lélek nélküli imádságok hatására formálódnak ki az isteni tulajdonságok. Az imát akkor hallgatja meg az Úr, ha az a méltatlanság tudatában megtört szívből fakad. Az ima a vigasztalásunkat és üdvösségünket szolgálja, hogy hittel és reménységgel ragadhassuk meg Isten gazdag ígéreteit. Az ima az igazságra éhező és szomjazó lélek vágyait szólaltatja meg. – Letter 121, 1901.

Az ima a győzelem menny által elrendelt eszköze. Az emberek közötti könyörgések, esedezések, kérlelések sokakat megindítanak, és nemzetek irányítását befolyásolják. Az ima azonban a mennyet mozgósítja. Egyedül az imára adott válaszként érkező erő teszi alkalmassá az embereket a mennyei bölcsesség megértésére, és képesíti őket arra, hogy a Lélek egységében a béke kötelékei által összekapcsolódva munkálkodjanak. Az ima, a hit, az Istenbe vetett bizalom olyan mennyei erővel ruház fel, amely az emberi terveket a valódi – gyakran jelentéktelen – értékéhez igazítja. (…) Aki oda áll, ahol Isten világíthatja be az életét, mintegy hajnali derengésből eljut a déli napfény teljes ragyogására. – The Review and Herald, 1904. január 28.


Mit tegyünk családi életünk összhangja érdekében? Boldog otthon, 100. o.