Szoros közösség a Megváltóval

Kiváltságunk, hogy megízleljük a megfeszített és feltámadt Megváltóval való közösség jó ízét. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, át kell adni magunkat Istennek. Az önzés azt jelenti, hogy nem vagyunk Krisztus követői az önmegtagadásban és a kereszt hordozásában. Amikor az én a legelőkelőbb helyre tör, a lelki érzék elhomályosul. A szem Krisztus helyett az én szánalmas képét szemléli. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elszakadjunk a Megváltótól. Nézzünk folyton Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére. (…)
Amint Krisztussal kerülünk közösségbe, értékes, szent fény világít a lelkünkbe, mígnem minden megvilágosodik, és a világ világosságává nem válunk, visszatükrözve másoknak Krisztus dicsőségét. Nézzünk Krisztusra, mint a tökéletesség példájára. – Letter 48, 1903.

Az Istennel való közösség a lélek élete. Ez nem olyan, amit értelmezhetnénk, amit szép szavakkal körül lehetne írni, ami azonban nem biztosítaná számunkra azt az igazi élményt, ami a szavainkat valós értékké teheti. Az Istennel való közösség mindennapi tapasztalatot ad, és ez valójában teljessé teszi örömünket.
Akik Krisztussal vannak közösségben, azok mindezt lélekben, szóban és tetteik által is hirdetik. A hitvallás semmit nem ér, ha a szó és a tett nem terem jó gyümölcsöt. Egység, közösség egymással és Krisztussal: ez a gyümölcs, amelyet az élő szőlőtőke minden ága megterem. A megtisztított, újjászületett lélek bizonyságtétele tiszta és egyértelmű lesz. (…)
Istent ismerni a szó bibliai értelmében azt jelenti, hogy szívben és gondolatban eggyé válunk vele. Tapasztalatból ismerjük Őt, és tisztelettudó közösséget ápolunk vele mint Megváltónkkal. Ezt a közösséget csak őszinte engedelmesség útján lehet elérni. (…)
Ha követjük Krisztus példáját az önzetlen szolgálatban, ha kisgyermekként bízunk az érdemeiben, és engedelmeskedünk parancsainak, akkor elnyerjük Isten elismerését. Krisztus a szívünkben él, és a befolyásunkat az ő igazsága hatja át. – The Review and Herald, 1910. június 30.

A férfiak és a nők hogyan élhetnek az Isten által eléjük tárt példakép szerint? Boldog otthon, 96–97. o.