A kereszt ragyogásában

A kereszt életet és nem a halált jelent a Jézusban hívő léleknek. Fogadjátok szeretettel a Golgota keresztjéről ragyogó drága, életadó sugarakat. Nyújtsátok ki a kezeteket az áldásért, higgyetek az áldásban. (…)Ne járj a kereszt árnyékában. Ne adj helyet sírásnak, panasznak és szomorúságnak, hanem késztesd reményre és örömre a lelkedet. A kereszt felfelé mutat az élő Megváltóra, aki szószólód, és a nevedben esedezik. (…) Amikor sötét árnyék borul rád, az azért van, mert Sátán beállt az igazság Napjának fényes sugarai és közéd. (…)Én csakugyan álltam a kereszt árnyékában. Nem mindennapos dolog, hogy ennyire eluralkodik rajtam a lehangoltság, mint amennyire az elmúlt hónapokban szenvedtem. Nem szeretném, ha arra derülne fény, hogy a saját lelkemmel és így a Megváltómmal játszadozok. Nem szeretném azt tanítani, hogy Jézus feltámadt a sírból, és felment a mennybe, hogy él, és közbenjár értünk az Atyánál, hacsak nem valósítom meg tanításaimat a gyakorlatban, nem hiszek az ő üdvözítő kegyelmében, és nem bízom rá tehetetlen lelkemet Jézusra az ő kegyelméért, igazságáért, békéjéért és szeretetéért.Attól függetlenül is bíznom kell benne, hogy az érzéseim mennyire változóak. Dicsérnem kell, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el minket. A szívemnek állhatatosan Krisztusban, az én Megváltómban kell maradnia, szemlélve a szeretetét és kegyelmének jóságát. Nem esetenként kell bíznom őbenne, hanem mindenkor, hogy nyilvánvalóvá tegyem a benne maradás gyümölcseit, mert Ő a drága vérével váltott meg engem. Meg kell tanulnunk hinni az ígéretekben és szilárdan megmaradni azokban. (…)Éljünk a golgotai kereszt napfényében. Többé ne lakjunk árnyékban, ne panaszkodjunk a bánatunk miatt, mert ez csak súlyosbítja a gondjainkat. Soha ne feledjük el, még ha a mélység völgyében is járunk, hogy bizalommal tekinthetünk Krisztusra, mert éppen úgy velünk van, mint amikor a hegytetőn állunk. – Manuscript 61, 1895.

Mi a tétlenség? Boldog otthon, 75. o.