Az üdvösség elhanyagolásának veszélye

Nem lehet nagyobb ajándékot adni az embernek, mint ami Krisztusban rejlik. (…) Ha nem ragadod meg az üdvösség felbecsülhetetlen kincsét, az lelked örök pusztulásához vezet. A nagyszerű üdvösséget veszélyezteti az Isten iránti közöny és az ő ajándékának figyelmen kívül hagyása. A mindenható Atya a legvégső határig elment. A végtelen szeretet a megváltás terve lefektetésében és megvalósításában minden erőforrását mozgósította az ember érdekében. Ebben Isten jósága, irgalma, könyörülete és szeretete nyilvánult meg, hogy megmentsen egy bűnös, lázadó népet. Mi mást lehetne még tenni, ami nem történt meg a megváltási terv megvalósulása során? Ha a bűnös közömbös marad az Úr jóságát tapasztalva, ha semmibe veszi a nagyszerű megváltást, mit is lehetne tenni, ami megérintené kemény szívét? – The Review and Herald, 1912. november 21.
Milyen jelentős, milyen nagyszerű az újjászületés témájában, hogy Ő, aki az ember megváltását vállalta, az Atya dicsőségének visszatükröződése, a személyének látható képmása volt! Hogy tekinthet tehát a menny azokra, akik figyelmen kívül hagyják az emberért ilyen végtelen áron véghezvitt nagyszerű megváltást? A menny gazdag áldásainak elhanyagolása azt jelenti, hogy megtagadjuk, semmibe vesszük Őt, aki egyenlő volt az Atyával, az egyetlent, aki meg tudta menteni az elesett embert. Ó, Krisztus mellőzével eldobjuk-e magunktól az örök élet egyetlen esélyét? (…)Micsoda szeretetet, milyen csodálatos szeretetet tanúsított Isten az ő Fia által! A halál, amelyet mi érdemelnénk, azért érte Őt, hogy halhatatlanságot kapjunk mi, akik soha nem érdemelnénk ilyen jutalmat. Hát nem nagyszerű az üdvösség a maga egyszerűségében, és csodálatra méltó a maga teljességében? (…) Ha elgondolkodunk azon a mindenre kiterjedő gondviselésen, amelyet Isten készített, hogy Ádám minden fia és lánya üdvözülhessen, akkor mindez arra késztet bennünket, hogy Jánossal együtt felkiáltsunk: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1János 3:1) (…) A megváltás terve a lélek minden vészhelyzetéről és minden szükségletéről gondoskodik. – The Review and Herald, 1912. november 28.

Mit gondol Salamonhoz hasonlóan sok hitvalló keresztény? - Boldog otthon, 58. o.