A csüggedéstől a reménységig és az örömig

Amennyiben Jézus nem áldozza fel magát értünk és nem támad fel, soha nem lett volna békességünk, és nem éljük meg az örömöt, hanem csaka sötétség borzalmait és a kétségbeesés nyomorúságát tapasztalhattuk volna. Legyen tehát dicséret és hála a szívünk nyelve. Egész életünkben megkaptuk az ő mennyei jótéteményeit, és részesültünk drága engesztelésének áldásaiban. Ezért emberi ésszel lehetetlen felfognunk azt az elesett és tehetetlen állapotot, amelyből Krisztus emelt fel minket. Amikor fájdalmaink vannak, bánatot és veszteségeket tapasztalunk – amelyeknek ki vagyunk téve –, egyetlen zúgolódó gondolattal se gyalázzuk meg a Megváltónkat. (…) Meghatározhatatlan, hogy mennyivel kevesebbet szenvedünk, mint amennyit bűneink miatt megérdemelnénk. (…)Ránézhetünk-e arra, akit bűneink szegeztek keresztre, és akarunk-e inni a megaláztatás poharából is? A mi bűneink keverték a keserű poharat, amelyet Ő vett el ajkunktól, és ivott ki, hogy helyette az áldás poharát kínálja nekünk. (…)A lélek nyelve öröm és hála legyen. Ha valaki sötét fejezeteket is tapasztalt meg az életében, temesse el azokat. Ne tartsa életben ezeket az emlékeket állandó felelevenítéssel. (…) Csak azokat a gondolatokat és érzéseket ápoljátok, amelyek hálára és dicséretre késztetnek. (…)Kérlek benneteket, hogy egyetlen panaszos szót se ejtsetek ki, hanem tápláljátok a hála és a köszönet érzését. Ezáltal megtanuljátok majd, hogy hálaéneket zengjetek a szívetekben. Szőjétek bele tapasztalataitokba a hála fonalának aranyszálait. Gondolkodjatok a jobb földről, ahol soha nem hullanak könnyek, ahol soha nem kell átélni kísértéseket és próbákat, ahol soha nem lesz veszteség és szemrehányás, ahol mindenben béke, öröm és boldogság lesz. Szabadon szárnyalhat a képzelőerőd. Ezek a gondolatok közelebb vonnak a mennyhez, felvérteznek égi erővel, élő vizek folyamaiként oltják szomjas lelked, és az isteni képmás pecsétjét nyomják a szívedre. Hit által örömöt és reménységet adnak, és vigasztalásul örökké veled maradnak. – Manuscript 9, 1883.
Mikor tiporják lábbal Isten akaratát azok, akik az igazságot vallják? - Boldog otthon, 56. o.