A béke ajándéka

A bűn elpusztította a békénket. Amíg le nem győzzük az énünket, nem lesz nyugalmunk. A szív uralkodó szenvedélyeit semmilyen emberi erő nem tudja legyőzni. Itt ugyanolyan tehetetlenek vagyunk, mint a tanítványok voltak a tomboló vihar megfékezésében. Ő azonban, aki csendre intette a galileai hullámokat, minden léleknek békességet kínál. Bármilyen heves is a vihar, azok, akik Jézushoz fordulnak azzal a kiáltással, hogy „Uram, ments meg minket!”, szabadulást találnak. Az ő kegyelme megbékélteti a lelket Istennel, lecsendesíti az emberi szenvedélyek harcát, és szeretetében a szív nyugalomra lel. (…)„Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5:1) „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.” (Ésaiás 32:17)Aki le tud mondani a bűnről, és szívét megnyitja Krisztus szeretete előtt, részesévé válik e mennyei békének, amelynek nincs más alapja, mint ez. Jézus kegyelme, amelyet befogadunk a szívbe, legyőzi az ellenségeskedést, eloszlatja a viszályt, és szeretettel tölti be a lelket. Aki békességben van Istennel és embertársaival, azt nem lehet megnyomorítani. Nem lesz irigység a szívében, nem talál benne helyet gonosz gyanúsítás, nincs benne gyűlölet. Az Istennel harmóniában levő szív a menny békéjéből részesül, és mindenkire kiterjeszti áldott hatását a környezetében. A békesség lelke harmatként nyugszik meg a világi viszályok által megfáradt és felzaklatott szíveken.Krisztus a béke üzenetével küldi követőit a világba. Aki a szent élet csendes, öntudatlan hatása által mutatja be a Megváltó szeretetét, aki arra késztet szóval vagy tettel másokat, hogy tagadják meg a bűnt, és adják át szívüket Istennek: az béketeremtő.És „boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Máté 5:9). A békesség lelkisége a mennyei világgal való kapcsolatuk bizonyítéka. Krisztus kellemes befolyása veszi körül őket. Életük illata, jellemük szeretetreméltósága tanúskodik a világnak arról, hogy ők Isten gyermekei. Az emberek is felismerik rajtuk, hogy ők Jézussal járnak. – The Review and Herald, 1908. október 15.

Kit sújt Isten átka? - Boldog otthon, 56. o.