Közösségben Krisztussal

Az igazi keresztény nyitva tartja a lélek ablakát a menny felé. Krisztussal való közösségben él. Akarata Jézus akaratához igazodik. Legfőbb vágya, hogy egyre inkább hozzá hasonlóvá váljon, és hogy Pállal együtt elmondhassa: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus…” (Galata 2:20)Komolyan és fáradhatatlanul kell törekednünk arra, hogy elérjük az Isten által számunkra kijelölt célt. Ezt ne vezeklésként tegyük, hanem az igazi boldogság elnyerésének egyetlen eszközeként. A béke és az öröm elnyerésének egyetlen módja, ha élő kapcsolatban állunk azzal, aki életét adta értünk, aki meghalt, hogy mi élhessünk, és aki azért él, hogy egyesítse erejét a győzelemre törekvők erőfeszítéseivel.A szentség állandó egyetértés Istennel. Nem kellene arra törekednünk, hogy olyanok legyünk, amilyennek a Megváltó is annyira szeretne látni bennünket – keresztény tettekben és igazságban –, hogy a világ meglássa az életünkben az igazság üdvözítő erejének kinyilatkoztatását? Ez a világ a mi gyakorlóiskolánk. Míg itt vagyunk, megpróbáltatásokkal és nehézségekkel találkozunk. Isten ellensége folyamatosan arra törekszik, hogy eltántorítson a hitünktől. Amíg azonban ahhoz ragaszkodunk, aki önmagát adta értünk, addig biztonságban vagyunk.Jézus az egész világot átöleli a karjával. Meghalt a kereszten, hogy elpusztítsa azt, akinek hatalma volt a halál felett, és hogy elvegye minden hitvalló ember bűnét. Arra szólít, hogy ajánljuk fel magunkat élő áldozatként a szolgálat oltárán. Fenntartás nélkül szenteljük Istennek mindazt, amink van, és amik vagyunk.Ebben az elemi, földi iskolában kell megtanulnunk azokat a leckéket, amelyek felkészítenek bennünket, hogy belépjünk abba a felsőbb iskolába, ahol Krisztus személyes jelenléte által folytatódik a nevelésünk. Akkor Ő nyitja meg előttünk Isten szavának értelmét. Nem kellene-e a próbaidőből hátralévő rövid idő alatt úgy élnünk, mint akik az Isten országában való életre, sőt, a boldog örökkévalóságra készülnek? Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elszalasszuk azt a kiváltságot, hogy szemtől szemben lássuk Krisztust, és az ő ajkáról halljuk a megváltás történetét! – The Review and Herald, 1907. május 16.

Mikor válnak szinte biztossá a lefelé haladó lépések? - Boldog otthon, 52. o.