Az örökkévalóság számára építsünk

A végtelen – aki egyedül volt képes rendet és szépséget teremteni a természet sötétségének káoszából és zűrzavarából –, Ő képes leigázni az ember lázadó szívét és életét az isteni akarattal összhangba hozni. Csak az ő Lelke tudja elfojtani az ember lázadó indulatait. (…)Napról napra fejlesztjük a jellemet, és az örökkévalóságnak építünk. Isten azt akarja, hogy életünkkel adjunk példát a világi embereknek arra, hogy milyennek kellene lenniük, és mivé válhatnak a Krisztus evangéliumának való engedelmesség által. Helyezzük magunkat Isten kezébe, hogy úgy bánjon velünk, ahogy Ő a legjobbnak látja. (…) „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Korinthus 3:9) Ha vele együttműködve építkezünk, napról napra szebb és arányosabb lesz az általunk felépített ház az Építőmester keze alatt, és az örökkévalóságon át fennmarad.A megszentelődés folyamatos munka, mely az embereket egyre magasabbra és még magasabbra vezeti. Nem hagyja el a szeretetet, hanem behozza az életbe mint a kereszténység lényegét. Krisztus azt mondja nekünk: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5:48) Ő a mi példaképünk. Földi élete során mindig kedves volt, és szelíd. A befolyása mindig „jó illat” volt, mert benne lakott a szeretet teljessége. Soha nem volt keserű és megközelíthetetlen, és nem kötött kompromisszumot a rosszal, hogy kegyelemre szoruljon. Ha mi is az ő igazságosságát bírjuk, akkor olyanok leszünk, mint Ő szelídségben, türelemben és önzetlen szeretetben. Vajon az ő jelenlétének napsütésében kegyelme által nem törik össze a szívünk?Őrizzük a hitvallásunkat! Ékesítsük szép jellemvonásokkal az életünket! Nem krisztusi, hanem sátáni a kemény beszéd és tett. Ragaszkodjunk-e tökéletlenségeinkhez és torzulásainkhoz, hogy majd Jézus szégyenkezzen miattunk? Ő megígérte nekünk a kegyelmét. Ha elfogadjuk, megszépíti az életünket. (…) A torzulásokat jóságra, tökéletességre cseréli. Életünket azok a kegyelmi áldások díszítik majd, amelyek olyan széppé tették Krisztus életét. – The Review and Herald, 1904. január 14.

Kik leselkednek azok után, akik az éjszaka nagy részét udvarlással töltik? - Boldog otthon, 50. o.