A szív megváltozása

A megváltásunkhoz tapasztalatból kell megismernünk az igazi megtérés jelentőségét. Rettenetes hiba, ha a férfiak és nők nap mint nap kereszténynek vallják magukat, de nincs joguk e név viseléséhez. Isten szemében semmit nem ér a hitvallás, és a rang sem jelent semmit. Ő azt kérdezi: Összhangban van az életed az én parancsolataimmal? Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy megtértek, de képtelenek megállni az Isten Igéje által bemutatott jellempróbában. (…) A megtérés a szív megváltozása, az igazságtalanságból az igazságosság felé fordulás. A bűnbánó bűnös Krisztus érdemeire támaszkodva, a belé vetett igaz hitet gyakorolva részesül bűnbocsánatban. Ahogy elfordul a gonoszságtól, és megtanul jót cselekedni, úgy növekszik a kegyelemben és Isten ismeretében. Belátja, ahhoz, hogy Jézust kövesse, el kell szakadnia a világtól, és miután „mindent kárba veszni hagyott, és szemétnek ítélt, nyerheti meg Krisztust”. Besorozzák az ő seregébe, bátran és örömmel veszi fel a harcot, küzd a természetes hajlamok és önző vágyak ellen, és akaratát Jézus akaratának rendeli alá. Naponta keresi az Úr kegyelmét, és az ő segítsége által megerősödik. Egykor önzés uralkodott a szívében, és a világ gyönyörének örvendezett. Az énje trónfosztottá vált, és elkezdődött Isten uralma. Élete az igazságosság gyümölcsét mutatja. A bűnöket, amelyeket egykor szeretett, most már gyűlöli. Határozottan és kitartóan követi a szentség útját. Ez az igazi megtérés. (…)Ne felejtsük el, hogy az embernek a megtérése és megszentelődése során együtt kell működnie Istennel. „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket” – mondja az Ige. – Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből.” (Filippi 2:12–13) Az ember nem tudja átalakítani magát a saját akarata által. Nincs olyan ereje, amellyel ezt a változást elérhetné. A megújító erő Istentől származik. Csak a Szentlélek által történhet változás. Aki üdvözülni akar, legyen idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény, alá kell vetnie magát az isteni erő munkájának. – The Review and Herald, 1904. július 7.

Honnan kerülnek ki a legjobb misszionáriusok? - Boldog otthon, 34.o.